Hiányzó összefogás

Az időszerű tennivalókra emlékeztető rovatban most ez áll: elérkeztünk ahhoz a hónaphoz, amelyben a testi és a szellemi pihenést egyaránt előnyben részesíthetjük. Szabad hát a gazda, lehet elmélkedni. Miben sikerült előrelépni, s mi a magyar méhészkedés Achilles-sarka? Vegyük hát sorra ezeket!
A méhészek különleges emberek. Úgy is mondhatnám, a méhészkedés jellemválogató hivatás. Kiveti magából a lusta, rendszertelen életmódú, tivornyázó embereket, s maradnak az imént soroltakkal ellentétes jellemek. Már amíg a kaptárak mellett ténykednek. Csakhogy, amint távolabb kerülnek szeretett bogaraiktól, s közelebb jutnak méhésztársaikhoz, mindjárt változik az idea. Nehezen engednek igazukból, kompromisszumot kötni általában nem hajlandóak, kinek-kinek megvan a maga titokban tartott csodamódszere, és így tovább.
Máris elérkeztünk az egész magyarságra, az agrártársadalomra különösen, de a méhészekre talán még inkább jellemző hátrányos vonáshoz, amit iskolai érdemjegyekben kifejezve talán az összefogásból elégtelen osztályzattal illethetnénk leginkább. Természetesen nem találtam fel a spanyolviaszt, hiszen a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István is ekként fogalmazott: "Ha Magyarország üdvét két aranyforinttal meg lehetne váltani, de azt három magyarnak kellene összeadnia, az ügy eleve el lenne veszve."
Nos, a magyar méz értékesítésére hivatott, a méhészek átmeneti áldozatvállalását is követelő Magyar Méhész Zrt. 2006-ban csúfosan megbukott. Történt mindez a kedvezőtlen hazai és nemzetközi mézpiaci helyzet következtében. Keleten a helyzet tehát változatlan: továbbra is lehet szidni a termelőkkel egészen természetes módon ellenlábas tucatnyi hazai mézkereskedőt, miközben oly sokadszor ismétlődik velünk, magyarokkal a Mária Terézia idejéből vett strófa: Életünket és vérünket, de zabot - vagyis pénzt -, azt nem!
Nem először történik meg e hazában a méhészérdekek megcsúfolása. A magyar méz döntő többségét egy - termelői - kézben tartó, itthon és külföldön egyaránt ármeghatározásra képes szervezet az idén sem jött létre. A 15 ezres magyar méhésztábornak megint nem sikerült saját kezébe vennie sorsa irányítását. Úgy tűnik, még nincs meg a mindent fölülmúló piaci kényszer az együttműködéshez. Később viszont az elviselhetetlenül alacsony nagykereskedelmi mézárak olyan kilátástalan helyzetet teremthetnek, ami már az összefogás sikerét is megkérdőjelezheti.