Üzenjük

Kiss Mihályné, Békéscsaba
Kiss Mónika, drótposta
A leander magvetéssel és dugványozással egyaránt jól szaporítható. A mag akkor érett, ha a felnyílott terméstokból magától kihullik. Ezt nyirkos homokba, sekély takarással vetjük el. A vetést üveglappal vagy fóliával takarjuk, és állandóan nedvesen tartjuk. A magok általában jól kelnek, de a belőlük fejlődő növények vegyes állományúak lesznek, általában későn virágoznak, és - különösen a hibridek magoncai közt - gyakoriak a korcs virágúak.
A fajtatulajdonságokat (növekedés, virágok színe és teltsége, betegségekkel szembeni ellenálló-képesség) dugványozással megőrzik a fióknövények, míg magvetésnél erre nem lehet számítani. Leander esetében az anyanövényénél kedvezőbb tulajdonságok legfeljebb az eredeti termőhelyen, tehát mediterrán vidékeken vadon termő állományok magoncaiból fejlődhetnek. Tapasztalatok szerint a hibridek magoncai többnyire kisebb értékűek az anyanövényeknél.
A leanderdugványok jól erednek a nyári időszakban szakított (kis farésszel együtt szedett) dugványról, kora tavasszal hajtatott anyanövények június közepéig szedett zölddugványairól, valamint a tél előtt visszavágott növények vízben gyökereztetett félfás dugványairól. A megeredt dugványokból fejlődő 2-3 éves növények már általában megmutatják a virágaikat.

Darabos Imre, drótposta
Fák telepítésekor a kiásott ültetőgödör aljára alaptrágyát (lehetőleg szerves trágyát) szórunk, és azt - magas vízállású terület kivételével - nagy adagú vízzel bemosatjuk az alsó talajrétegekbe. Ennek hagyományosan jól bevált módja az volt, hogy a telepítés előtt egy vagy több évvel kiásták az ültetőgödröket, és azokat folyamatosan feltöltötték szerves hulladékkal. A gyorsabb komposztálódás érdekében meg is locsolták a szerves anyagot magas nitrogéntartalmú trágyával, bár ennek hiányában is, a természetes csapadék és a talajlakó élőlények lebontó tevékenysége következtében megindult a gödrök altalajának humifikálódása. Ennek következtében az alsó, általában nyers ásványianyag-tartalmú, sokszor tömör, szerkezet nélküli talajrétegek is humifikálódnak, és a facsemeték gyökerei számára is átjárhatók lesznek. A gyökerek így nem csupán a felszíni, sekély talajréteget hálózzák be, hanem fejlődésük során inkább a nagyobb víz- és tápanyagtartalmú alsó rétegekbe nőnek bele. A mélyen gyökerező fás növények ellenállóbbak, egészségesebbek, az időjárási szélsőségekkel szemben is tűrőképesebbek, és általában hosszabb életűek lesznek.
Ahol az ültetőgödrök alaptrágyázását elmulasztották, ott - főként gyümölcsfák esetében - javasoljuk, hogy pótolják, hiszen az alaptrágyázás meghatározó lesz a fák további fejlődésére. Elvégezhetik kora tavasszal vagy akár következő ősszel is. Az újraásott gödrök aljára szórjanak bőven alaptrágyát, majd jól iszapolják be, erre terítsenek laza szerkezetű termőföldet, és ültessék vissza a facsemetéket. Érdemes ezt a többletmunkát rááldozni, mert erőteljes növekedésükkel meghálálják a növények.
A fák további fejlődésére az első években nagyon jó hatással van az árnyékoló trágyázás, amely a gyökérzet fejlődéséhez és a fák megerősödéséhez szükséges. Első két évben 10-20 kilogramm érett istállótrágyát terítenek a fatányérokba, később háromévenként 10 kiló is elég. Az árnyékoló trágyát teljes nyugalomban szórják ki, amikor talaj hőmérséklete 5 fok alá hűl. A szerves anyag a téli csapadékkal leszivárog a gyökerekhez, és a tavaszi növekedés időszakára már a csemeték számára felvehető lesz.