Győzikénél nincs jobb bak

Jámborak, kötődnek az emberhez. A szabadban, a legelőn folyton bohóckodnak, fejéskor egymásra féltékenyen tolonganak a sámlihoz, hogy melyikük kerüljön előbb sorra. Csernus András és felesége tizenhat éve őstermelő, ám ha selejtezéskor vágni kell, már előző éjjel gyötrődnek, kezük, lábuk reszket. A sajtkészítést viszont külön élvezik. A férj a higiéniai előírások miatt esténként úgy bemosakszik hozzá, mint orvos a műtéthez. A kicsempézett helyiséget maga építette, a könyvelést, a tenyésztés ügyeit ő intézi. A sült gidalapocka fűszeres mártásban, a kecskehúsleves és a kecskehússal töltött káposzta azonban Terike reszortja. Hússal, tejjel és sajttal pedig közösen látják el a népes rokonságot és az alkalmi vevőket.
- Több ez, mint munka, szeretjük őket - lelkesedik Terike -, hiszen egymásból élünk. Nyáron a kecskék tartanak el minket, ehhez legelőt bérelünk. Télen meg mi őket, vegyes takarmánnyal. Csak az átvevőhöz kerülő gidák maradnak névtelenek. Legutóbb a zömét vissza kellett hoznom, mert a románok jóval olcsóbban kínálták az állataikat.
- Az unió majd megfegyelmezi őket is - morogja András, aki szerint tévhit, hogy a kecske a kosztra igénytelen. - Nagyon is a javát keresi mindennek. Amikor tavasszal sarjad a fű, abban is válogat. Nálunk rengeteg a gyógynövény, azt nagyon szereti. És olyan finnyás, hogy már egy falevél miatt sem iszik a vályúból.
Csernusék közül a férj az olvasottabb, tájékozottabb (egyébként másod-unokatestvére az országos hírű lélekbúvár Csernus doktornak), Terike pedig a csupaszív, jól kiegészítik egymást. Harminc éve költöztek Ceglédről a dombos csereháti faluba. Fiatalon, az ipari munkát hátrahagyva akkoriban annyit értettek az állattartáshoz, mint a harangöntéshez. Terike elektrotechnikus, András pedig hegesztő-csőszerelő. Most, ötvenen túl szegényebbek lettek ugyan egykori munkahelyeikkel, ám gazdagabbak három gyerekkel, hét unokával és azzal a temérdek tapasztalattal, amit a vidéki léttel megszereztek.
- Az apósomtól kapott üszővel kezdtük. Munka melletti tehéntartással folytattuk, tíz évig intenzív nyúltenyésztéssel foglalkoztunk, hat éve pedig kecskézünk - mondja András, aki téeszekben is dolgozott, de azokat a rendszerváltás, miként felesége miskolci munkahelyét is, felmorzsolta.
- A férjem ezermester - kínál a konyhában vitamindús kecsketejjel és -sajttal Terike. - Most harmincegy parlagi kecskénk van. Államilag támogatott törzstenyészetre nem futja, egy bak legalább kilencvenezerbe kerül. Megteszi Győzike és Matyi.
- A csereháti térségben - legyint rosszallóan a férje - piálás és segélyvárás helyett állatot is tarthatnának a munkanélküliek. - A tétlenség kifizetődőbb, a földeket felveri a gaz. Pár éve ígérték, hogy Forrón kecsketej-feldolgozó üzem épül, és ötezer jószágot kihelyeznek rászorulóknak. Volt is rá 65 millió forint, aztán valahol "elmekegték" a pénzt. Pedig a kecskéből is meg lehet élni, és erre büszkék vagyunk.