Káposzta, a szegények orvosa

Táplálkozási értékét magas rost-, ásványianyag- és vitamintartalma adja. Sok A-, B- és C-vitamin van benne, de jelentős az U-vitamin-tartalma is. Ez utóbbinak sejtvédő és a sejtek megújulását segítő hatást tulajdonítanak, szerepet játszik a daganatos betegségek megelőzésében, illetve a kóros folyamatok lassításában. Az U-vitaminnak gyulladáscsökkentő hatása is van, amire a népi gyógyászat már régen felfigyelt. A savanyú káposztát levével együtt dunsztkötésben tették a gyulladt, gennyes sebekre, égési sérülésekre és méhcsípésre. Hatóanyaga csökkentette a fájdalmat és megszüntette a gyulladást. Fagyott sérülésekre friss, meghervasztott leveleket vagy savanyú káposzta levelét tették azt követően, hogy váltott hideg és meleg vízben megindult a fagyott testrész vérkeringése.
A káposzta kedvező összetételű ásványi vegyületei segítik a máj méregtelenítő munkáját, a nyers káposzta leve hatékony gyógyír a belek, különösen a vastagbél görcs- és fájdalommentes átmosására. Jó hatású a savanyú káposzta leve vagy a káposztaleves gyomorrontás, alkoholmérgezés vagy másnaposság esetén is, mivel a máj, gyomor és általában a szervezet méreganyagait gyorsan kitisztítja. Ajánlják a nyers káposzta rendszeres fogyasztását cukorbetegeknek is, mert - tapasztalatok szerint - a vércukor- és koleszterinszintet hatékonyan csökkenti, illetve szabályozza. A növény hatóanyagai úgy mérséklik a vér zsírszintjét, hogy a szervezetből egyúttal a zsírokban raktározott méreganyagok is eltávoznak, ezért diétás étrendbe is beilleszthető, sőt fogyókúrázóknak is ajánlható. Gyulladáscsökkentő, sejtmegújító hatásának következtében a nyers vagy savanyú káposzta leve gyógyír a gyomorfekély megelőzésére és gyógyítására is.
A sokféle kedvező hatás ellenére egyéni érzékenység felléphet a káposzta hatóanyagaival szemben. Ilyenkor is érdemes próbálkozni elsősorban a kipréselt lé vagy kisebb mennyiségek fogyasztásával, esetleg főzve, sütve vagy párolva fogyasszuk. Az értékes hatóanyagok a nyers káposztában a legteljesebbek, savanyításkor a 70-80 százalékuk megőrizhető.
Szinte egész évben termeszthető lenne, de a nyári zöldségek gazdag választéka a termesztését a korai (május közepétől júliusig) és az őszi-téli (szeptembertől) fajták termesztésre szorította vissza. A hajtatott és korai fajták általában levesebbek, kevésbé rostosak és friss fogyasztásra alkalmasabbak. A tömött, kemény fejek nagyobb szárazanyag-tartalmúak, jobban tárolhatóak. A legnagyobb súlyú, tömött fejeket nevelő, magas cukortartalmú, finom levelű "szálas káposzta"-fajtákból készül a legjobb savanyú káposzta.
A korai fajták közül házikertbe is ajánlható a nagyon tetszetős és jó ízű Harmat és Szentesi korai. Másodvetésre is javasolhatók a középkései vagy kései fajták, amelyek frissen vagy savanyítva is fogyaszthatók, rövidebb tárolásra is alkalmasak. Közülük legjobban tárolható a Szentesi tartós, legbővebben termő a Pallagi gömbölyű, frissen és savanyítva kitűnő a Pallagi lapos és a Hajdúsági fajta. Jól tárolható és savanyításra is alkalmas az őszi-téli Dán tartós, az Amager és a Türkis.