Nem ugat a földikutya

A földikutya mintegy húsz centiméter hosszú, 14-25 deka súlyú állat. Teste hosszúkás, hengeres, a hátsó végén lekerekedő. Szürke bundája lágy és tömött. Első ránézésre szembetűnik, hogy szemei és fülei hiányoznak. A fülek a fej két oldalán elzárható fülnyílásként lelhetőek fel, de a szemét bőr és szőr takarja, tehát teljesen vak. Hasonlít az újszülött kiskutyákra, innen a neve. Mivel egész életét a föld alatt tölti, szemének nem is venné sok hasznát. Lent, a sötétben kitűnő szaglása, kiváló hallása és a föld mágneses terének érzékelése révén tájékozódik.
Hatalmas metszőfogai kiállnak a szájából, ezeket használja járatainak kiásásához. A földikutya a vakondnál jobban alkalmazkodott a föld alatti élethez, szinte soha nem jön a felszínre. A föld alatt hatalmas járatrendszert alakít ki magának, kamrák sokaságával. Mivel magányos állat, minden egyednek saját járata van, olykor több mint száz méter hosszú. Az állat jelenlétére a felszínen csak a túrásaiból lehet következtetni. Valamivel nagyobbak a vakondtúrásnál, és ritkábban is találhatóak. Ahhoz, hogy a túrásokból teljes bizonyossággal megállapítsuk, földikutya munkálkodásának nyomai-e, szakértőre van szükség.
A földikutyák valamikor a mai Magyarország egész területén éltek, ám a legelőterületek eltűnése, a mind nagyobb területek szántóvá alakítása beszűkítette életterüket. A mélyszántás elterjedése igen nehéz helyzetbe hozta őket. Mindezek folytán az állományok zsugorodtak, elszigetelődtek egymástól, sok végleg meg is szűnt. Mára már csak öt-hat helyen él földikutya az országban, körülbelül nyolcszáz egyed. A kihalás veszélye fenyegeti, ezért fokozottan védett, eszmei értéke ötszázezer forint.
A fentiekből leszűrhető, majdhogynem elképzelhetetlen, hogy valakinek a kertjében földikutya tesz kárt. Ráadásul ez az állat nem rágja el annyira a gyümölcsfa gyökerét, hogy az elszáradna. Ilyesmi inkább feltételezhető a kósza pocokról. Igaz, hogy a földikutya növényevő állat és a gyökereket szereti, de jobban kedveli a füves élőhelyeket, mint a kiskerteket. Régen valóban kártevőként tartották számon, azonban állománya olyannyira lecsökkent, hogy a földikutya kártételéről szóló híreknek ma már semmi realitásuk nincs. Annál is inkább, mert utolsó állományai szigorúan védett területeken találhatóak, és legtöbbjük távol esik a lakott területektől.