Piknik Botonddal

- A közelükbe sem mehettünk, nem nyúlhattunk hozzájuk, pedig ezeken pirult először a termés. Talán éppen ezért lettem rájuk kíváncsi és választottam a kertészetet hivatásnak - meséli a 77 éves paprikanemesítő. Három éve abbahagyta a munkát, de néha szívesen benéz most is a nemesítő kertbe, az új fajtákhoz. Egész sor van belőlük, az utóbbiak már fiával, ifjú Kovács Jánossal közösen születtek.
Első paradicsom hibridjét, a Keszthelyi hajtatásit, 1961-ben ismerték el. Sokáig maradt a köztermesztésben, mert a többi fajtánál jóval többet termett, ráadásul a legkorábban érett. Később gyökérzöldségeket is nemesített, ekkor született a Keszthelyi hengeres sárgarépa, amely még mindig fajtalistán van. Közben már a paprikával is foglalkozott. Tolnában megtalálták a Belecskai tájfajtát, amely azután sokáig kedvelt volt. Szívesen emlékszik arra, amikor a felálló termésű Kovácsházi fajtából csüngőt kellett kialakítani. Kezei alól került ki a csípős Csipke, amely 2003-ig volt forgalomban. A Keszthelyi fehér 1989-ben kapott állami elismerést. Kedvelte a konzervipar is, mert az egyliteres konzervdobozt éppen hat darabbal tudták megtölteni. Ez a fajta lett a zakuszkagyártás alapanyaga, hihetetlenül sok ment belőle a Szovjetunióba.
Megkeresték azzal, hogy kellene szálkamentes zöldbab is a konzerviparnak. 1985-ben készen volt a Sirály zöldhüvelyű konzervipari vágó, majd 1990-ben a Sugár. A Zöldségtermesztési Kutató Intézettel közösen pedig a Főnix babfajtát jegyezték be. Kicsit szomorúan említi ezeket, hiszen a nagy hazai konzervgyárak már nem működnek.
A Kovács-féle paprikasor 1992-ben a paradicsomalakú Piknikkel folytatódott, majd 1994-ben a hegyes, zöld, csípős Botond követte, 2000-ben pedig már a fiával nemesített, zöld, töltenivaló Faludi került a fajtalistára, leváltva a Belecskait. Azután 2002-ben a fehér, csípős Pelso kapott állami elismerést, 2005-ben a nagy bogyójú Turbán szorította ki a Pikniket. Két hibridjük is van, a 2003-ban listára került Hattyú és Sellő. A legújabb fajtát, a Senatort 2006-ban ismerték el: fehér, a töltenivalónál nagyobb bogyójú, mutatós paprika, kifejezetten hajtatásra való, embermagasságúra nő, látványosan sorakoznak rajta a termések. Kovácsék ezt tartják legszebb fajtájuknak.
- Amikor a rezisztens Keszthelyi fehér a csúcson volt, hetven mázsa magot forgalmazott az egyetem, ami hétszáz hektárra volt elegendő. Nem rossz arány, mert akkoriban öt-hatezer hektáron termett paprika. Napjainkban hetvennél több fajta közül lehet válogatni, a termőterület pedig szűkebb.
- A szántóföldi termesztés egyre inkább becsúszik a fólia alá. Kisebb területen talán több is terem - tette hozzá ifjú Kovács János. - A szélsőséges időjárás és a piaci igények alakítják így. A vevő a darabos, nagyméretű paprikát veszi szívesebben. De jó volna már most tudni, mi lesz tíz év múlva, hogy abba az irányba fordítsuk a nemesítést. Nagyon nehéz manapság dolgozni. Egyre kevesebb rá a pénz, úgy tudunk csak létezni, hogy a sokrétű munkában részt vesznek az egyetemi intézetek, együttműködünk társintézményekkel, a hazai forgalmazó cégek megrendelést adnak. Munkaerő is alig akad.
- Kínába küldjük keresztezni a paprikát. Garancia van rá, és sokkal olcsóbb a munka, mintha itthon végeztetnénk - vetette közbe az idősebb nemesítő.
- Az intézmény fő profilja az oktatás, négy éve megindult Keszthelyen a kertészképzés. Mellette, ha nehéz is, de foglalkozunk nemesítéssel. Vitatkozni lehet azon, hogy Európában több száz paprikafajta van, és minek újabbak? Viszont fel-feltűnnek egyre újabb növény-egészségügyi problémák, termesztéstechnológiák, vásárlói igények, amelyek miatt nem lehet megállni.