Tőkehiányos a hazai szőlészet

Ennek ellenére élénk érdeklődés nyilvánult meg az uniós támogatással megvalósítható ültetvénykivágás iránt. A tavaly kiírt pályázatra több mint 5800-an jelentkeztek, és 3600 hektárnyi szőlőt vágtak ki, tájékoztatott Horváth Csaba, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára. Az akció szépséghibája, hogy nagyon későn jelent meg a pályázati kiírás, elhúzódott az ültetvények ellenőrzése, majd az elbírálás. Ennek következtében akadtak ültetvények, amelyeket akkor kellett volna kivágni, amikor már érni kezdett a szőlő. Így voltak, akik elálltak szándékuktól, inkább leszüretelték a termést, és majd az idén próbálkoznak. A pályázati kiírást idén is meghirdetik, mert még körülbelül kétezer hektárnyi ültetvény felszámolására lenne igény. Furcsa mód néhányan máris beküldték pályázatukat, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal - érvényes kiírás hiányában ezekkel nem tud mit kezdeni.
A hektáronkénti nyolcszázezer és kétmillió forint közötti uniós támogatás jól jött azoknak, akik különben is azt fontolgatták, hogy felhagynak a szőlőtermesztéssel. Valamiféle szűkítés nem is ártana az ágazatnak, hiszen körülbelül nyolcvanezer szőlőtermelő és 13 ezer pincészet működik az országban. Vannak vidékek, ahol alig érdeklődtek a támogatás iránt, ilyen például Tokaj, Eger és Villány környéke, a Balaton-felvidéki termelőkről nem is beszélve, akik eleve nem is pályázhattak. A legtöbb ültetvényt az Alföldön és a Mátraalján vágták ki. Horváth Csaba szerint az ötezer hektáros kisebbedés nem veszélyezteti az ágazat létét, de az nem lenne szerencsés, ha ötven-hatvanezer hektár alá süllyedne a termőterület. A hazai, körülbelül hárommillió literes borfogyasztáshoz a mostaninál kisebb terület is elegendő, de az legyen korszerű.
A főtitkárnak mindazonáltal továbbra is az a véleménye, hogy a támogatott szőlőkivágással rossz úton jár az uniós borreform. Azzal, hogy kivágnak csaknem négyszázezer hektár ültetvényt, nem apad a világ bortermelése, helyette újakat telepítenek az unión kívüli országok, és bővíteni iparkodnak piacaikat. Azt a pénzt, amit az ültetvények kivágására költenek el, fel lehetne használni más célokra is. Például a szerkezetátalakításra, korszerűbb művelési módokra, piacosabb fajták telepítésére. Félő ugyanis, hogy a szegényebb országok szőlőtermelői élnek majd a kivágási támogatással, ugyanakkor azok az országok, amelyek élenjárnak a túltermelésben, nem találják vonzónak az elnyerhető összeget.
A hazai szőlő- és borágazat egyik legnagyobb baja, hogy sok az elöregedett, tőkehiányos ültetvény, ahol a művelési technológia is elavult. A szerkezetátalakításra sokféle pályázat létezik, így például támogatják a támberendezés cseréjét, felújítását, a fajták átoltását, új ültetvények létrehozását a régebbi, korszerűtlen fajták helyett a piac igényeinek jobban megfelelő fajták telepítésével. Az elképzelésekbe még az is belefér, hogy az eddigi kedvezőtlen termőhelyet felszámolják, és a szőlő igényeinek jobban megfelelőt választanak. A lényeg az, hogy a hazai termelőknek minden eszközt meg kell ragadniuk versenyképességük fokozására. Emellett természetesen továbbra is cél a közös marketingalap feltöltése, amelyből népszerűsíteni lehetne a hazai borokat, ösztönözni kellene a belföldi fogyasztást, és a piacvédelemre is költeni lehetne belőle.