Kapásra várva

Ez a szokatlan időjárás a vizek lakóit is teljesen megbolondította. Ami már abból is látszik, hogy sosem fogtam annyi halat, mint tavaly ősszel és a télen. Pedig semmi újjal nem álltam elő, ugyanaz volt a bot, a zsinór, a csali, a módszer, mint addig. Könnyű kis pergető bot, huszonötös zsinór és zöldes színű voblerek - szóval semmi extra. És jöttek a csukák meg a többiek, a szomszédok már menekültek az ajándék halaim elől. Akiknek meg nem sikerült, kajánul kérdezgették: csak nem megtanultál horgászni?
Már ideje volt- morogtam, hiszen azt mégsem mondhattam, hogy az időjárásnak köszönhetem mindezt. Pedig tényleg annak, hiszen a Tokaj környéki vizeken csak az nem fogott a télen, aki nem is akart. Még partról is; igaz, csónakból jóval többet. A csuka, de általában minden ragadozó pompásan érezte magát, dúskált az élelemben. Némi túlzással: csak ki kellett tátania a száját, máris beleúszott egy kis hal.
Az őszt idéző téli vizeket járva nagyon sokszor az volt az ember érzése, hogy a halak nem is vermeltek el. Az a tétel ugyan már rég megdőlt, hogy a halak téli álmot alszanak, de hát az életritmusuk elvileg mégiscsak megköveteli a téli pihenőt. Normális esetben ősz vége felé, ahogy egyre hidegebb lesz a víz, kezdenek bandába tömörülni, s mire bereccsent a fagy, ők már egy csendesebb gödörben tanyáznak. A hiedelemmel ellentétben azonban egyáltalán nem fúrják magukat az iszapba s nem ájulnak több hónapos mozdulatlan álomba. A fenék fölött lebegnek, és sokszor még táplálkoznak is. Még a békés halak is, mint például a jász, a dévér, a paduc vagy a koncér. Mi korábban, míg fel nem töltődött a kedves langónk, éveken át Szatmárba, Tiszakóródra jártunk lékről paducozni. Hihetetlenül hangzik talán, de igaz: sokkal többet fogtunk, mint a meleg nyári napokon. Csontival, vékony trágyagilisztával. Igaz, én alig, mert a jég első reccsenésére kiköltöztem a partra.
Szóval rendes esetben elvermel a hal, kipiheni az évközi fáradalmakat, tavasszal pedig friss erővel készül az ívásra. Tartok tőle, hogy lesznek még gondok azzal az ívással. Mert ha hirtelen beköszönt a tél - hiszen még mindig csak februárt írunk! -, odaveszhet a tömérdek csukaivadék. A csuka ugyanis már javában ívik - egy hónappal korábban, mint máskor -, s ha befagynak a vizek, odaveszhet a kikelt poronty. Mint ahogy sok az összezavarodott békés halakból is, melyek kint bóklásznak a félméteres, épp ezért könnyebben melegedő szélvizeken. A gyenge tél s az utóbbi hetek tavaszi időjárása más okból is veszélyes. A ponty, a keszeg, a kárász jóformán egész télen aktív volt, de a lehűlt vízben táplálékhoz nem nagyon jutott. Kérdés, hogy mennyire viselte meg őket az éhezés. Az éhező hal ugyanis legyengül, és könnyebben támadja meg a betegség.
Elvileg most már a nehéz napoknak lassan végük, de nem lehetünk nyugodtak. Folyóink vízgyűjtőjén nagyon kevés a hó, a szakemberek szerint a hóolvadásból az idén aligha lesznek nagyobb áradások. Ha viszont nem jönnek a tavaszi vizek, szárazon maradhatnak az árterek megszokott ívóhelyei, s jóval kevesebb lesz az ivadék. Ami az idei zsákmányt ugyan még nem apasztja. De jövő évit meg a későbbit igen. Úgyhogy fohászkodjunk langyos tavaszi esőkért!