Tisztulnak a méheink

E jelenségek átlagos időjárás esetén jellemzőek. De mi van a mostani "őrült meleg" télben? Évszázados tapasztalatok szerint a méhek az enyhébb januári-februári napokon tisztulnak, s az idén sincs ez másként. Ezt állítja Suhayda Jenő, a gödöllői Kisállat-tenyésztési Kutató Intézet méhtenyésztési osztályának nyugalmazott vezetője. Február 10-én még nem jártak vízre a méhei, pedig ha igazán beindul a fiasítás, a méhek szaporodása, akkor megnő a vízigényük is. A méhanyák petézését nemcsak a hőmérséklet, hanem a fényviszonyok, a nappalok és az éjszakák hossza is befolyásolhatja. Hiába virágzott el az új nemzedék táplálásához nélkülözhetetlen mogyoró, érdemleges hordás mégsem volt.
Tavaly még novemberben-decemberben is röpködtek, mozogtak a méhek, s az idei télen a telelőfürt is lazább volt, több energiafogyasztással járhatott. Hordás híján viszont a többlet a télire bespájzolt eleségből fogyott. Kérdés, mennyi méz maradt a sejtekben az idei első méhgeneráció felnevelésére. Bizonytalan az új nemzedéket gondozó áttelelő méhek elöregedése is. Ha idő előtt kidőlnek a sorból, akkor a legyengült család kevesebb nektárt gyűjt, tehát vékonyabb marad a méhészek pénztárcája is.
Az éhező méhcsaládon más kaptárból kivett vagy tartalék mézes keretekkel segíthetnek a méhészek, amelyeket célszerű szobahőmérsékletre felmelegítve a csomóba húzódott méhek mellé akasztani. Főzött cukorlepény is megfelel a felső keretlécekre borítva. Ahol kora tavasszal nincs elég virágpor, ott a szaporodás fehérjeszükséglete miatt ajánlatos szójás-élesztős lisztet etetni.