Bozsik gazda tollából

Olvasóink közül sokan vadásszák az új szőlőfajtákat, és addig nem nyugszanak, amíg egy-egy venyigéből új tőkét nem formálnak. Gyűjtőszenvedéllyel megvert-megáldott kertbarátoknak ajánlhatóak azok az újdonságok, amelyek most kerültek fel a Nemzeti fajtajegyzékre. Ám nem minden újdonság, ami annak tűnik.
Koleda István professzor Kunleány fajtáját az alföldi gazdák már régóta felkarolták, azonban csak most figyeltek fel arra, hogy nagy jövője lehet a környezetbarát termesztésben. További három fajta nevét érdemes megtanulnunk: Borostyán, Csépi muskotály és Pegazus. Ezek az átlagosnál nagyobb fagytűrő képességgel rendelkeznek és ellenállnak a gombabetegségeknek. Akik érdeklődnek irántuk, bővebb felvilágosítást kaphatnak a Kertészeti Egyetem növénynemesítés tanszékén.
A mag nélküli csemegeszőlők szintén felvillanyozzák a kertészkedőket. A Beogradszka besszemena (Belgrádi magvatlan) aranysárga színű, ovális bogyójú, tetszetős fürtű fajta, az íze is pompás. Ez a régi fajta végre közkinccsé válhat hazánkban is, ám tudni kell róla, hogy csak védett fekvésekben érdemes termeszteni, mert a kemény fagyokat megsínyli. A pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet jelentette, náluk érdemes a szaporítóanyag iránt érdeklődni.
Franciaországból érkezett hozzánk évszázadokkal ezelőtt a Medoc nevű kékszőlő, amely egykor az Egri bikavér egyik alapfajtája volt. Nevét az uniós csatlakozás után meg kellett változtatni, ekkor kapta a Kékmedoc nevet. De még ez sem nyerte el az uniósok tetszését, ezért most Menoire-ra keresztelték.
Három új hazai cseresznyefajta került fel a nemzeti listára: a Carmen, a Petrus és a Paulus. A Carmen olyan hölgy, amely elkápráztatja az embereket: nagy gyümölcsű és mesébe illően szép. Ám önmeddő fajta, vagyis porzópartnert kell neki választani, hogy rendszeresen és bőven teremjen. Az érdi kutatók elsősorban a Germersdorfi-3-ast ajánlják hozzá. A Paulust fajtajelölt korában még Pálnak hívták, mint ahogy a Petrus is Péter volt. Mindkettő férfi, tehát öntermő, nincs szükségük porzópartnerre. Ez forradalmi áttörés a cseresznyetermesztésben, hiszen az öntermékeny fajták akkor is rendszeresen és bőven teremnek, amikor hűvös, csapadékos idő van virágzáskor és nem repülnek a méhek.
Egy sor kajszibarack- és három diófajta hosszabbítása is megoldódott. A következő kajszikról van szó: Bergeron, Budapest, Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi óriás, Gönci magyar kajszi, Magyar kajszi C.235, Mandulakajszi, Rózsakajszi C.1406. A felsorolásból jól látható, hogy a hazai ászok továbbra is velünk maradnak. Csakúgy, mint a diófajták császárai: az Alsószentiváni 117-es, a Milotai 10-es és a Tiszacsécsi 83-as. Aki diót ültet, az bízik a jövőben - tartja a régi bölcselet. Ma már kevésbé időszerű ez a mondás, mert aki oltványdiót ültet, nem kell várnia 10-15 évet, mint a magoncok esetén. Nem ritka az a jelenség, hogy az oltványdió-csemeték már a faiskolában beérlelik első gyümölcseiket.
Érdemes megbecsülni és felkarolni a hazánkban született gyümölcs- és szőlőfajtákat, mert ezek jobban tűrik a Kárpát-medencében uralkodó klímát, mint az óceáni éghajlatról származó társaik.