Élő kert

Régóta ismerjük, de elhanyagoljuk. Sokan a reformtáplálkozás jegyében ismét kezdik felfedezni. A pohánkáról vagy más néven hajdináról van szó. A keserűfűfélék családjába tartozó növény latin neve: Fagopyrum esculetum. A 'phagos' bükköt jelent, a 'pyros' búzaszemet. Az elnevezés találó, hiszen a pohánka háromszögletű makkocskája hasonló a bükk terméséhez, és ugyanúgy táplálékul szolgál, mint a búza. Ezt tovább erősíti a latin név második része: az esculentum azt jelenti, hogy ehető. A pohánka közeli rokona a tatárka, sokan öszsze is keverik őket. Pedig csak abban hasonlóak, hogy mindketten tatár földről, Közép- és Kelet-Ázsiából származnak. A pohánka szó szlovák eredetű, azt jelenti: pogánykő, pogányok gabonája.
Nálunk a XIV-XV. század óta termesztik, mostanában főleg a Dunántúl nyugati-déli részén és Nógrádban vetik, de nem nagy területen. Amikor a nyolcvanas évek derekán, a Nógrád megyei Béren Biokaptár néven szövetkezetet alapítottunk, kerestük a rég múlt időkben termelt növényeket. Az evangélikus egyházi iratokból derült ki, hogy valaha pohánkával fizették az egyházi adót.
E talajra nem igényes, rövid tenyészidejű (100-110 nap), de a fagyokra érzékeny növény másodvetésre is alkalmas, főleg borsó, burgonya, őszi búza és takarmánykeverékek tarlójába vethető. Igen hamar virágzik, ilyenformán értékes méhlegelőt szolgáltat. A méhek főleg a reggeli órákban látogatják. Sok pollent ad, méze barna a világostól a sötét árnyalatokig, gyorsan kristályosodhat, jellegzetes ízű, aromás. A mézben a gyakori cukrok mellett rutin is található. A pohánka minden része tartalmazza ezt a P-vitamint szolgáltató glükozidát, ezért a gyógyszeripar részére is érdemes termeszteni.
A takarmánypohánka a pigmenthiányos, illetve pigmentszegény állatok bőrén kiütéseket okozhat. Az egyes szövetekben jelentkező elhalás az egész szervezetre is átterjedhet. Az idejében észlelt kezdeti tünetek a pohánkaetetés abbahagyásával másfél­két hét után megszűnnek, és az állatok egészsége teljesen helyreáll. A fagopirizmusnak nevezett betegség próbaetetéssel is elkerülhető.
A pohánka kásanövényként kér helyet az étkezésünkben. Lisztté is őrlik, de sikért nem tartalmaz, ezért kenyérsütésre csak búzaliszttel keverve alkalmas. A hántolt, koptatott magvacskákat rizspótlónak is használják, különösen hurkakészítéshez keresik. A népi gyógyászat a magas vérnyomás ellen használta a leveléből és a szárából készült főzetet.