Kutyaposta

Az anyaggyűjtés közben - mikor is a Kutyapostás átlapozta többek közt a hatvanas évek valamennyi Szabad Földjét - akadt horogra az alábbi hír, az 1960. november 20-i újságból. A címe: Kárt okoztak a vadászok. Íme Vajda István 47 évvel ezelőtt, Homokbödögéről küldött levele:
"Parasztember nem kedvtelésből tartja a kutyát. Segítőtárs az állatok és a vagyon őrzésénél. Nekem is volt egy értelmes, szép pulikutyám. Már 300 forintot is ígértek volna érte, de semmi pénzért nem váltam volna meg tőle. Mint a Bakony Tsz egyik gulyása 100 tehenet őriztem négylábú társammal. Őrzés közben jöttek a vadászok, és a tehenek között lévő tsz pásztorkutyát, valamint az én pulikutyámat minden szó nélkül agyonlőtték. Megjegyzem: mindkét kutyán kölönc volt. Pedig hát kutya nélkül sem én, sem más nem vállalja az állatok őrzését. Most itt vagyunk kutyák nélkül, és még reményünk sincs arra, hogy másik ügyes jószágot vegyünk magunk mellé, mert a vadászok közölték: minden kutyát, amit kiviszünk az őrzéshez, agyonlőnek."
A szerkesztőség megjegyzést fűzött a levélhez, amelyben más eseteket is felsorolva - megtörtént már, írják, hogy az egyik tsz udvarán a láncra kötött kutyát lőtték agyon! - felhívják a figyelmet az ilyesfajta "vadászok" példás megbüntetésére.
Három héttel később, vagyis a Szabad Föld 1960. december 11-i számában újabb cikket találtam, Bírálatunk nyomán címmel. Ebben szót kért a Magyar Vadászok Országos Szövetsége, amely azt írta, hogy a vétkes vadász ellen eljárnak, valamint felhívják a figyelmet arra, hogy az önkényeskedő fegyveres ellen kártérítési pernek is helye van, a homokbödögei Bakony Tsz pedig a bíróságon is feljelentette a magáról megfeledkezett vadászt.
A Kutyaposta lelkes olvasói bizonyára tudják már, miért is közöltem ezt a két kis cikket a 47 évvel ezelőtti Szabad Földből. Azért, mert majd' tízszer írtam a hasonló körülmények között meggyilkolt Csipke kutyáról, a kétéves erdélyi kopóról, akit 2005. október 28-án, Kisbárkány-Bedepusztán egy Sz. Tamás nevű vadászkezdemény agyonlőtt. Csipke és kisgazdája éppen a birkákat és a kecskéket terelgette, Csipke nyakörvén nem egy, nem kettő, hanem három darab "pergő" volt, vagyis olyan szerkezet, ami a kutya mozgásakor hangot ad, amivel azonnal elriasztja a vadakat, így csakis a birkák és a kecskék tűrik meg a közelükben. A házuktól talán kétszáz méterre lehettek, amikor a földúton egyszer csak megjelent egy Toyota terepjáró, abból kiugrott egy helyi gazdag ember fia, és egyetlen szó, figyelmeztetés nélkül lelőtte a talán tíz méterre lévő kutyalányt. Pontosan úgy, ahogy 47 évvel ezelőtt történt...
Hogy mi a különbség a két eset között? A vadászoknak semmi, ölik, gyilkolják a kutyákat, folyamatosan. A Kutyapostás azonban eltűnődhet azon, hogy akkor, 47 éve, elég volt a Szabad Földnek egyetlen olvasói levelet közölnie, amit némi szerkesztői dörgedelemmel fűszereztek, s azonnal megmozdult az igazságszolgáltatás. Most, majd' fél évszázaddal később, ebben a mi szép, új világunkban írhat a Kutyapostás amit akar, akár tízszer is, semmi nem történik. A helyi kiskirály kutyagyilkos csemetéjét mentegeti a rendőrség, az ügyészség, no meg a puskás emberre szabott jogszabály; a szegény ember kutyája meg senkit sem érdekel.
Ha nem mondtam volna még, utálom ezt a világot...