Üzenjük

Harcsa Gábor, Budapest
Az eperfák (szederfák) magvetéssel, zöld- és félfás dugványozással egyaránt jól szaporíthatók. Magvetéssel inkább a (fényes, sima levelű, fehér vagy pirosló, éretten fekete, mézédes gyümölcsű) fehéreper szaporítását ajánlják. Ennek magoncaira - gyökérnyakba vagy koronába - szemzik a saját fajtáit, valamint a gyümölcséért termesztett, kellemesen édes-savanykás gyümölcsű feketeeper-fajtákat is. A feketeeper magoncai nagyon lassan nőnek, és kezdetben fagyérzékenyek, ezért inkább ajánlható a fehéreper alanyra szemzése (májusban, júniusban) hajtószemzéssel vagy júliustól augusztus közepéig alvószemzéssel. Mindkét faj jól gyökeresedik a júniusban, júliusban szedett, erőteljes hajtások zöld- és félfás dugványairól. A dugványok  már első évben erős suhángot nevelnek, amelybe a következő évben oltással vagy szemzéssel átvihető egy-egy jóízű fajta. A fehéreper apró magjait az érett gyümölcsből alapos kimosással nyerik. A magok jobban kelnek, ha nyirkos homokba rétegezik és a következő tavaszon szabad földbe elvetik őket. A magoncok gyorsan nőnek, a nemes rész beültetésére a következő vagy a második évben válnak alkalmassá.

Rozinyák Attila, drótposta
A gyümölcsfák törzsén megjelenő farontó taplógombák csupán leírás alapján nem határozhatók meg, így a károsítás mértékéről is csak a helyszíni vizsgálatok alapján lehet tájékozódni. Az élősködő gombák jelentős része ugyanis észrevétlen károsíthat a háncsban vagy a fatestben. Ennek következtében tápanyag-szállítási zavarok, súlyosabb esetben törzs- és ágelhalások léphetnek fel, illetve a fa szilárdító szöveteinek bontásával a fatest sérülékeny, törékeny lesz. Ez utóbbiról gyanús esetekben a törzs és a vázágak kopogtatásával érdemes meggyőződni, mielőtt balesetet okoznának!
Sokszor csak a leírt tünetek hívják fel a figyelmet az élősködő gombák jelenlétére, amelyekkel szemben a megelőzés a leghatásosabb védelem. A farontó gombák általában sebparaziták, azaz vágási sérüléseken, fagyrepedéseken vagy kártevőktől eredő sérüléseken keresztül jutnak be a fa belsejébe, ott a fa- és háncsszövetekből táplálkozva terjednek és okoznak egyre nagyobb károkat. Ez megelőzhető metszéskor (oltáskor, szemzéskor) az eszközök fertőtlenítésével, a sebek alapos kitisztításával, fertőtlenítésével és lezárásával gombaölő szert is tartalmazó sebzáró készítménnyel. Ha már fertőzöttek a fák, akkor a sérüléseknél legjobb feltárni és az egészséges részig kitisztítani a sebeket. A fertőzött, sérült ágakat jobb eltávolítani, illetve az egészséges részig visszavágni. A még nyugalomban lévő fáknál a tél végi fatisztogatással együtt ezeket a munkákat is el lehet végezni, a már hajtó fákról is minél előbb tanácsos a fertőzött részeket eltávolítani. Fontos, hogy a fertőzött részeket minél előbb megsemmisítsük! Rügypattanásig a téli lemosó permetezéshez használt réz- és kénkészítmények (Nevikén, mészkénlé) védi a sebeket a fertőződéstől, rügypattanás után a kaptán (Orthocid 50 WP) és benomil hatóanyagú szerek (Fundazol 50 WP) is jó hatásúak. Az eszközök fertőtlenítésére etilalkohol, denaturált szesz vagy négyszeres hígítású hypo használható. A sebekre a méhviasz mellett bármely sebzáró készítmény, esetleg fémmentes olajfesték is alkalmas.

Bukógalamb jeligére
A székesfehérvári bukógalamb, bár régi fajta, napjainkban is népszerű. Tenyésztői fajtaklubot hoztak létre, sőt a fajtáról könyv jelent meg a közelmúltban Bárány István tollából. Bővebb információt kaphat az alábbi telefonszámokon: 06-22/336-818 és 06­30/300-5865.