Visszavágjuk Tamariskát

Ahogy a gyümölcsbokrok, a díszbokrok is igénylik a rendszeres metszést, ritkítást. A cél itt is ugyanaz: a fölkopaszodás megakadályozása, a szellős, világos, napsütötte bokorkorona kialakítása, mert az ilyennek az ágai sűrűn berakódnak virágrügyekkel, és a betegség is kevésbé támadja meg a növényt. Minthogy azonban a díszcserjék tábora szinte átláthatatlanul nagy, ismernünk kell az egyes fajok és fajták sajátos metszési igényeit, amelyek bizony igen különbözőek is lehetnek. Cikkünkben a legnépszerűbb díszcserjék azon köréről szólunk, amelyek metszése most esedékes. Útmutatónk a már teljesen kifejlett, java "virágkorában" álló bokrokra vonatkozik.
A díszcserjék egyik nagy csoportját, amelybe többek között a nyári orgona (a Buddleja, nem pedig a májusban virágzó Syringa), a gyöngyvessző (Spiraea), a hóbogyó (Symphoricarpos) és a fehér som (Cornus alba) is tartozik, kora tavasszal, még a fakadásuk előtt metsszük. Ezek közös jellemzője, hogy virágaikat a hajtások csúcsán, az oldalhajtásokon vagy a levelek hónaljában hozzák. A már említetteken kívül ide sorolandó népszerű díszbokrok: a nyári tamariska (Tamarix gallica), a fagyal (Ligustrum), a szíriai mályvacserje (Hibiscus syriacus), a cserjés pimpó (Potentilla), az illatos barátcserje (Vitex), a kúszó lonc (Lonicera), a gyalogakác (Amorpha), a pukkanó dudafürt (Colutea) és a boglárkacserje (Kerria). Ezek többségét évente erősen visszavágjuk.
A beavatkozást megelőzően járjuk körül a bokrot, és ritkítsuk meg, azaz távolítsuk el belőle tőből az egymást keresztező, elszáradt, sérült bokorrészeket, a szorosan egymás mellett álló, párhuzamosan futó sűrűsítő vesszők, gallyak egyikét. Ügyeljünk, hogy a megmaradó részek (amelyeket majd visszametszünk) arányosan elosztva maradjanak a bokorban. Ezt követően vágjuk vissza a meghagyott vesszőket: az erősebbeket 4-6, a gyengébbeket 2-3 rügyre kurtítsuk. Ne féltsük a bokrot ettől az erőteljes visszametszéstől, mert így számos erőteljes új hajtás tör majd elő, rajtuk sok-sok virágrüggyel. Ha csak gyengén metsszük meg az e csoportba tartozó cserjéket, kicsi lesz az előtörő hatások növekedése, kevesebb és apróbb lesz majd rajtuk a virág.
Fontos tudni, hogy a fölsoroltak közül a fagyal, a pukkanó dudafürt, a fehér som és a boglárkacserje nem bírja az erős visszavágást. (Ezek ugyanis nehezen újulnak meg: erős visszametszés hatására gyenge, satnya növedéket hoznak.) E növények bokrait csak ritkítsuk; mindenekelőtt az elöregedett bokorrészeket metsszük ki tőből.