Ha a szeder nem szúr…

Termését évezredeken át csak gyűjtögették, kerti termesztése csak a múlt század közepén kezdődött. Nagy lendületet kapott 1938-ban az első tüskétlen fajta angliai kinemesítésétől. Napjainkban Európa számos országában és az Egyesült Államokban nagy területen termesztik, több fajta is rendelkezésre áll.
Termése a málnához hasonló bogyó (kúpos vacokfelületen elhelyezkedő, apró, csonthéjas termések csoportjából áll), amely jelentős mennyiségben tartalmaz A-vitamint, ásványi anyagokat és gyümölcssavat. A termés színanyagában jelenlévő flavonoidok az immunrendszert erősítő, gyulladáscsökkentő hatásúak, fontos szerepük van a daganatos betegségek kialakulásának megelőzésében.
A tüskétlen szeder nem kényes növény. Talajigénye átlagos, noha a legjobban a nedves, mélyrétegű, agyag- és öntéstalajokon fejlődik. Fénykedvelő, de tűri a félárnyékot is; az öntözést meghálálja. Termesztéséhez támrendszert igényel (térelválasztó sövényként is fölhasználható).
A szeder friss fogyasztásra, gyorsfagyasztásra és konzervipari fölhasználásra egyaránt alkalmas. Dzsem, szörp és lé készül belőle, a cukrászatban és a tejiparban általánosan használt ízesítő-, színező- és töltelékanyag. Érett terméséből különleges bor is erjeszthető, egykor jóféle pálinkát is főztek belőle.
A faiskolákban szaporítóanyagának szabad gyökerű és konténeres változata kapható (az előbbi 300-400, az utóbbi 500 forintos tövenkénti áron). Most, a tenyészidőben már csak a konténeres változattal találkozhatunk. Legnépszerűbb fajtája a Thornfree, ami későn (augusztus elejétől kezdődően) érik ugyan, de jól szállítható, sokoldalúan fölhasználható, kiváló gyümölcsöt terem. Bokra igen erős növekedésű (hajtásai három méter fölöttiek) és jól megújul. Hasonlóan erősen nő a Hull nevű fajta is, amely az előbbinél korábban, július második felétől szedhető. Már július elejétől érik a csillogó fekete bogyókat nevelő Loch Ness termése, amely csak középerős növekedésű, így könnyebben is kezelhető. A Jumbo szintén erős növekedésű, bogyói a többi fajtáknál kissé puhábbak, lédúsak.
A tüskétlen szeder gyümölcsének zöme a főhajtáson fejlődő másodrendű hajtásokon, illetve az ebből alakult veszőkön képződik. Erős növekedésű, fejlett példányoknál a másodrendű hajtások hossza is elérheti a két métert (a főhajtásé a négy-öt métert is). Tövenként négy-öt tősarjat (főhajtást) hagyjunk meg a legfejlettebbek közül. Ha ezek elérték a 2,5-3 métert, a csúcsukat metsszük vissza, ezzel serkentjük a másodrendű hajtások képződését. A termő bokor másodrendű (termő) vesszőit 40-60 centiméterre vágjuk vissza, hogy szebb gyümölcsöt kapjunk és kezelhetővé váljon az ültetvényünk.