Idejében szólunk

Korábban köszöntött ránk a tavasz, s most jó egy hónappal előre jár a természet. Emiatt megszaporodtak tennivalóink a kertben, pedig télen sok mindent megtehettünk, s azt hittük, nem kell majd kapkodni. Aki márciusban elvetette a borsót, a petrezselymet, a sárgarépát, a hagymát, annak már lehetnek kelő növényei. Ámde bármennyire is kedvezett az időjárás, vannak olyan zöldségfélék, amelyeket csak akkor szabad elvetni, ha a talaj kellően felmelegedett. Az teszi bölcsen, aki vár április közepéig, és csak ezután veti el a melegigényes babot, uborkát, dinnyét és tököt. Nem késett el az sem, aki mostanában rakja le a burgonyagumókat, hiszen a gyorsan melegedő, nedves talajban egy-két hét alatt kikel, és május végén már virágozhat is.
A konyhakertben érdemes kipróbálni néhány olyan növényt is, amelyek eddig elkerülték a figyelmünket. Így például termeszthetünk patisszont (más néven csillagtököt) és cukkinit. Ezek a zöldségek könnyen emészthető, energiaszegény ételek alapanyagai lehetnek, a zsenge termésekből pedig finom savanyúság készíthető. A többi tökféléhez hasonlóan tápanyagigényes növények, célszerű tehet a fészek alá istállótrágyát szórni. Érzékenyek a vízhiányra, tehát ha nem csapadékos a május, a június, akkor öntözést kívánnak. Betegségek nem nagyon leselkednek rájuk, legfeljebb a lisztharmat és a levéltetvek támadhatják meg őket. Virágzás után hamar nőnek a termések, amelyeket rendszeresen le kell szedni, nehogy elvénüljenek.
Ha a talaj hőmérséklete eléri a 10-15 Celsius-fokot, már vethető a csemegekukorica is. Érdemes megtermelni, mert csak az eszik igazi, friss, édes csemegét, aki a saját kertjében szedi, nem vásárolja. A főtt kukorica értékes táplálóanyagokat tartalmaz: majdnem annyi fehérje van benne, mint a borsóban, szénhidrátból kétszer annyit rejt magában, gazdag C-, B1-, B2- és B3-vitaminban, valamint vasban, foszforban és kalciumban. Vitamintartalmából alig veszít valamit a 10-15 perces főzés során. Tápanyagra, vízre igényes, ezért száraz időben öntözni kell.
Ilyenkor már pihen a metszőolló, legfeljebb a szőlő visszavágása van hátra. Áprilisban virágba borulnak a gyümölcsfák, ami azzal is jár, hogy elő kell venni a permetezőgépet. Az utóbbi években majdhogynem járványszerűen támad a csonthéjasokban a monília, gombaölő szeres permetezéssel védekezhetünk ellene (ha nagyon csapadékos az idő, akár kétszer-háromszor is). A meggy-, a barack- és a szilvafák után következnek az alma- és körtefák, rajtuk a tűzelhalás okozhat pusztulást, ha nem előzzük meg. A baktériumos betegség a virágok barnulásával, feketedésével ad hírt, később a hajtásvégek pásztorbotszerűen meghajlanak, fonnyadnak. A tűzelhalás karanténbetegség, a tüneteket azonnal jelenteni kell az illetékes növény- és talajvédelmi szolgálatnak. A beteg hajtásokat le kell vágni és meg kell semmisíteni. A vegyszeres védekezést rügyfakadástól piros bimbós állapotig réztartalmú szerekkel, lemosásszerűen  ajánlatos elvégezni.
A díszkertben elvethetünk már minden egynyári virágmagot, palántázhatunk például paprikavirágot, petúniát és büdöskét. Ültethetünk kardvirághagymákat, s aki egész nyáron szeretne benne gyönyörködni, az jól teszi, ha nem egyszerre mindet rakja le, hanem beosztja, és 10-14 naponként ültet belőlük. Meg lehet kezdeni a dália, a kánna és a többi fagyérzékeny virág töveinek, gumóinak kiültetését is, de nem késtünk le a konténeres örökzöldek telepítéséről sem. Tőosztással még szaporíthatunk későn virágzó krizantémot, margarétát. A gyep ilyenkor már rohamosan fejlődik, és ha hat-tíz centiméter magas, máris nyírhatjuk. Hogy szebb legyen, érdemes műtrágyázni.