Kutyaposta

Történt ugyanis, hogy a legutóbbi Kutyapostába fene mód nem tetszett ennek a telefonáló férfiúnak. Leginkább az nem, hogy azt találtam írni, "minden kutyaharapás mögött csakis az embert kell keresni. Nincs más tettes, csakis mi, akik nem figyelve, nem értve négylábú barátunkat, valami olyan helyzetet teremtünk, hogy bekövetkezzen a támadás."
Erre mondta a haragos ember utolsó érvként, hogy náluk az ilyesmit vadászpuskával vagy vasvillával szokás elintézni...
Azt hiszem, az ilyesfajta vélekedések miatt találtam ki a Kutyapostát. Azért, hogy az ember legfontosabb és tízezer éveken át hűséges barátját kezdjük végre megérteni, hogy itt volna az ideje megismerni valódi énjét, természetét, hogy jó lenne minden egyes kutyatámadást aprólékosan felderíteni, hogy megtudjuk, mi és miért történt azokban a nem egyszer tragikus pillanatokban. Hadd mondjak egy talán szokatlannak tűnő okot, amelyet sajnos sokan észre sem vesznek, miközben ott van a szemük előtt...
Ez az ok - maga a kutya. A kutya, aki, hogy velünk él, magát is közénkvalónak sorolja. Továbbá nem haszonállat és nem növényevő. Vagyis őt nem lehet istállóba zárva tartani, miközben a ló is, a tehén is, a bárány is vígan éldegél éveken át a szemközti falat bámulva. Nem bántva e szelíd jószágokat, a kutya egy másik világ. És azokon az ösztönökön túl, amelyek mindannyiunkban megvannak - evés, szaporodás stb. -, négylábú társunkban az érzelmek sokasága létezik, és működik.
Örül és szomorú - sőt: nevet és sír -, szeret és imád, de utál és gyűlöl is. Irigy, féltékeny, bosszúálló, miközben önzetlen, befogadó és nagylelkű; fáradt, rosszkedvű máskor meg ficánkolna örömében, bosszankodik és bosszant, fél, retteg, fázik vagy melege van, de leginkább arra vágyna, hogy a család tagja lehessen. Amiért mindent megtenne...
Vajon mi játszódhat le egy rövid láncra kötött kutya lelkében? Mit érezhet, hogy látható világában mindenki más szabadon jár-kel, csak éppen ő nem? Hogy az emberek - a saját falkája! - beszélnek egymással, hogy szeretik egymást, neki meg csak egy-két szó jut az odavetett kotyvalék mellé, nesze, te büdös... És miért gondoljuk, hogy egyszer ennek a kutyának nem lesz elege mindenből? Öngyilkos nem lehet - ezt tiltja az Ősi Törvény -, hát kitalál valami más megoldást...
Amire jön a válasz, a vasvilla.
Igen, a névtelen telefonáló, és a hozzá hasonlók miatt született meg a Kutyaposta...