Legelőre juhok, marhák!

Legelőn több táplálóanyaghoz, változatosabb vitaminokhoz, nyomelemekhez jut az állat, mintha szénán vagy szenázson tartanák. Emellett a fűben sok az ízanyag, ezért a jószág jó étvággyal eszi, kedvező rosttartalma miatt könnyebben emészti meg. A mozgás, a friss levegő, a napfény egészséges, edzett, ellenálló szervezetet, a fiatal állatoknak zavartalan fejlődést és ivari életet is biztosít.
Az ökológiai állattartás, a környezet- és tájvédelem, sőt egyes országrészeken a vidékfejlesztés sem képzelhető el legeltetés nélkül. Aligha nevezhetők legelőknek a karbantartás hiányában elvadult gyepek, amelyeken már több a gyom, a fás szárú növény, mint a pázsitfű és a pillangós. A legjobb talajkarbantartó pedig a legelő állat, melyből sajnálatosan kevés van. A régebbi legelők nagyobb részét ma semmiféle állattal nem hasznosítjuk, ezek az elvadult területek legfeljebb az allergiát kiváltó pollen tetemes mennyiségét adják.
A legelők juhok és szarvasmarhák általi karbantartása nemcsak azt jelenti, hogy megőrzik az optimális gyepszerkezetet (60-80 százalék pázsitfű, 10-20 százalék pillangós, 20 százalék egyéb lágyszárú), hanem azt is, hogy a gyep felszín alatti, hajtásokból és gyökerekből álló része, a nemez folyamatosan készen áll a megújulásra. Így állandósulhat a talaj minősége és szerkezete, és nem változik a legelő rovar- és madárvilága sem. Volt olyan időszak, amikor a természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban tiltották a legeltetést. Fel is borult a növény-talaj-rovar egyensúly, eltűntek a tájra jellemző madarak, és a jó ökológiai állapot csak a megfelelő állatlétszám visszatérésével állhatott helyre.
Nem kell a legelőtől idegen, magasabb szárú növényeket, cserjéket és bokrokat kézzel vagy géppel eltávolítani, ha a juhnyájban kecskéket is tartunk, mert azok a legelést mindig az elérhető legfelső növényrészekkel kezdik. A legeltetés kezdetét és végét egyébként nem a naptár, hanem az időjárás, a talaj és a gyepnövényzet állapota határozza meg, de a domborzati viszonyok is befolyásolják. A legtöbb vidéken ragaszkodnak a hagyományos György-napi kihajtáshoz. Igaz, hogy a legeltetési időszak nálunk általában április második felétől október végéig tart, mégsem helyes azt mereven a naptárhoz igazítani, az időjárástól tegyük függővé. A legeltetést akkor kell elkezdeni, amikor a talaj már kellően száraz és a fű legalább 100-150 milliméter magas. Hazai viszonyok között a legeltetési idény hossza 160-180 nap, de 90-200 nap között mozoghat.