Melegben mézel a repce

Akik nagyban méhészkednek, vízjárások közelében teleltetik méheiket a korán virágzó mogyoróról és fűzről remélt virágporhordás miatt. Mások pedig vízparti telephelyre vándorolnak elsőként. Ott aztán előbb a télen elpusztult népességet pótolják, majd a hordást végző dolgozók özönét nevelik fel a méhek. Az anyák naponta ezer körüli petét raknak le, három hét elteltével fejlődnek ki belőlük a munkásméhek vagy dolgozók. Az anya petézőgép mivoltát jelzi, hogy csúcsidőben egyetlen nap alatt saját testhosszának százszorosát is eléri petéinek összessége. A bajok, betegségek és veszteségek után csupán hat-hétszáz szorgos méhecskével lehet belőlük számolni.
A méhek biológiája ad rá magyarázatot, mitől függ az, hogy egy-egy petéből dolgozó, anya vagy here fejlődik. A megtermékenyített petékből lesznek a család zömét alkotó munkásméhek. Az anya is termékenyített petéből fejlődik, ám nem a munkássejtekben, hanem a számára külön készített, piciny, csésze alakú anyabölcsőben. A megtermékenyítetlen petékből herék kelnek. Nekik egyetlen, irigylésre méltó dolguk a párosodás. Nagyon azért ne vágyjunk "here életmódra", mert nemes küldetésük teljesítésébe belepusztulnak.
Ezekben a hetekben virágzik az őszi káposztarepce. Intenzív illata valósággal csábítja a méheket. Mégis megosztja a méhészeket az áprilisi méhlegelő. Némelyek szerint vétek lenne kihagyni, hiszen ha jól mézel, akkor egy erős méhcsalád akár több mézet gyűjthet róla, mint az akácról. Mások elkerülik, mivel a kártevők elleni permetezése miatt nagy a méhmérgezés veszélye. Ugyanakkor hideg időben a repce nem termel nektárt. Ilyenkor a méhek temetőjévé is válhat az aranysárga tavaszi virágpaplan.