Szamóca szalmával

Ezzel máris tettünk egy lépést a második legfontosabb feladatunk teljesítése felé: a gyomok elnyomására. Az epertáblákat kapálni kell virágzás előtt, a virágzás és az érés között, majd szüret után is. Vigyáznunk kell, hogy 3-5 centiméternél mélyebbre ne bolygassuk meg a talajt, mert akkor károsíthatjuk a gyökereket. A vegyszeres gyomirtás nem pótolhatja a kapálást, csak kiegészítője lehet, a szamócában használható gyomirtó szerek ugyanis csak az egyéves gyomok ellen hatnak. Inkább telepítéskor kell kerülni az olyan területeket, amelyek évelő gyomnövényekkel fertőzöttek.
A bő terméshez tápanyagokra van szüksége a növénynek. Telepítés előtt fontos a szerves trágya, majd év elején a foszfor- és káliumműtrágya kijuttatása. A sok nitrogén inkább káros, mert nagy levelei nőnek tőle, ami akadályozza a légmozgást és páradússá teszi a mikrokörnyezetet, s emiatt úgyszólván lehetetlen megvédeni a gyümölcsöket a rothadástól. A szamóca sajátos ápolási munkái közé tartozik az inda- és a szüret utáni lombeltávolítás. Termő ültetvényekben a képződött indákat el kell távolítanunk, így növelhetjük a hozamot és megelőzhetjük a betegségeket. Az első indák már a virágzás elején megjelennek, de a legtöbb szüret után képződik.