Szenvedélyeink jelképe

Az orgona is ápolást igényel: sokáig vágott virágként is termesztették. Száz évvel ezelőtt például ebből származott a virágkereskedők forgalmának a fele Észak-Európában. A második világháború után népszerűsége csökkenni kezdett, de az utóbbi években ismét érdeklődnek iránta a virágárusok. Nem csoda, hiszen gyönyörű, illata pedig pompás, kiben-kiben más-más, de kellemes emlékeket, érzéseket vált ki. Az orgona ugyanis az első szerelmet és a szenvedélyt jelképezi, illata parfümökből, szappanokból is visszaköszön.
Meglepő, de nem őshonos növény mifelénk, valószínűleg a Balkán-félszigetről költözött hozzánk a XVI. századtól kezdve. A cserje kettő-négy méter magasra megnő, de rendszeres metszéssel alacsony törzsű fává is nevelhető. Tápanyagban gazdag, meszes, agyagos talajon érzi magát a legjobban, de máshol is megél. Napos, meleg helyen virágzik legtöbbet, árnyékban felkopaszodik és nem virágzik. Legtöbbször sarjakról szaporítják, de vannak, akik magról nevelt fiatal növényekre szemzik a nemes fajtákat. Faiskolákban kaphatók nemesített orgonacsemeték, azokat ősszel kell elültetni, mert a rügyek nagyon korán kezdenek duzzadni, a tavaszi telepítés tehát kockázatos lehet.
A cserje általában a harmadik évben hozza első virágát. A mellette kinövő sarjakat rendszeresen ki kell vágni, nehogy elnyomják a nemesített tövet. Az orgonát már az első években is metszeni kell, különben felkopaszodik. Metszésnek számít, ha a virágokat levágjuk; ha máskor nem, elvirágzás után. Így a növény már nem a magok beérlelésére fordítja az energiáját, és a következő évben újra szépen fog virágozni. Aki azt szeretné, hogy orgonabokrai mindig bőven virágozzanak, annak a váltó metszést kell alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az egyik ágat rövidre vágjuk, a másikat pedig hosszabbra, így a hosszú vesszőkből a következő évben virágot kapunk, míg a rövidebb vesszők hajtást fognak nevelni. Az idősebb orgonabokrokat érdemes megifjítani, hogy a következő években szebben virágozzanak. Bár a növénynek vannak betegségei és kártevői, nem kell permetezni.
Nem is gondolnánk, de sokféle orgonafajt és -fajtát találhatunk hazánkban. Színük a lila, a piros minden árnyalatában játszik, nem beszélve a hófehér és a világossárga változatokról. A Budai Arborétumban például 13 fajt és azok 29 fajtáját gyűjtötték össze. Megcsodálhatjuk többek között a Lamartine fajtát, amely a századelő villáit díszítette, a Primose pedig vajfehér virágaival kápráztatja el az embert. Érdekesség az Erdélyben elterjedt Jósika-orgona (a Jósika családról nevezték el), amely magyar orgona néven ismert világszerte. Smaragd fajtája éppen mostanában ontja illatos, csodálatos virágait.