Bozsik gazda tollából

A középkorban élő kelták és germánok a berkenyének csodatévő erőt tulajdonítottak, a gonosz szellemek elűzését várták tőle. Úgy hitték, hogy a rontás ellen védelmet ad és a háziállatokat megőrzi a betegségektől. Az ókori Rómában a barkóca berkenyét gyógynövényként tartották számon. Lippay János az 1664-ben kiadott Posoni kert című könyvében mint ehető gyümölcsöt említi a berkenyét, ám a "savanyúcska" jelzővel illeti. Viszont leírja, hogy nyersen, szószként, kenyérrel és burgonyával is ették abban az időben. A barkóca berkenyéből készített lekvárt a csipkebogyólekvárral együtt emlegették.
Magyarországon több berkenyefaj őshonos. Ilyen a házi berkenye, ezt kerti vagy fojtós berkenyének is nevezik. Száz évnél is tovább elélhet. Diónyi nagyságú termései éretten olyan szotyósakká válnak, mint a naspolya. Nyugat-Európában ma is készítenek berkenyemustot, az almabort javítják vele: jobb lesz tőle az aromája, tartósabb és tükrösebb lesz. A madárberkenye is őshonos hazánkban. Narancssárga gyümölcseiben sok a C-vitamin. Nyersen is ehető, de csak októberre alakul ki a gyümölcsök édes íze. Befőtt, zselé, szirup, lekvár főzhető belőle. Sok benne a karotin.
A barkóca berkenye Európa leghíresebb berkenyéje volt a középkorban (nálunk urkucnak is hívták). Ázsiója mára kissé csökkent, ám húszméteresre növő, száztíz évig élő fái csodálatos látványt nyújtanak. Másfél centiméteres termései barna színűek és fehéren pöttyözöttek. Szeptemberben már megérnek a gyümölcsök, de a fáról csupán október végén, november elején hullnak le. A termés húsa édes-savanykás, ehető, éretten szotyós.
Faiskolai különlegesség a svéd berkenye. Augusztusban érő, skarlátvörös terméseit nyersen nem tanácsos fogyasztani, ám főzés után fogyasztásra alkalmas. Tíz méter magasra megnövő fái jól bírják a légszennyezést, ezért a várostűrő fák közé sorolják.
Az amerikai vagy fekete berkenye nem fa, mint a többiek, hanem bokor. Észak-Amerika keleti partvidékén őshonos, de mintegy száz éve Észak-Európában is termesztik. Még a fekete ribiszkénél is jóval több színanyagot tartalmaz: háromszor annyit. Azért lett divatos növény, mert természetes élelmiszer-színezék, de gyümölcseiből pompás dzsem, ivólé, bor és likőr készíthető. Frissen préselt ivóleve kiváló diabetikus ital. A Nemzeti fajtajegyzéken két fajtája is szerepel. A Rubina magyar nemesítésű, Fertődön, a gyümölcskutatóban született, a Viking Finnországból származik. Bogyója fényes-fekete alapszínű, hamvas. Íze nyersen fanyar, ám feldolgozva dzsemek, szörpök készíthetőek belőle, sőt a tejipari termékek színezésére is alkalmas. A Rubina bokrai a savanyú talajt kedvelik, de az enyhén meszes talajokon is jól fejlődnek. A Viking bokra erősebb növekedésű. Bogyói fényes-feketék, felhasználási lehetőségei megegyeznek a Rubináéval. Mindkét fajta bejelentője és fenntartója a Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Kht.