Bozsik gazda tollából

Az örök életet egyes növények is sugallják, például a középkortól népszerű jerikói rózsa, amely a halálból való feltámadás jelképe. Vannak, akik a legszentebb szimbólumokból is üzletet akarnak csinálni, így már háromféle jerikói rózsa kapható. Nézzük sorban, hogy melyik mit tud és honnan származik!
Az eredeti jerikói rózsa (keleti jerikói rózsa) valójában nem jerikói, és nem is rózsa. Ez volt Szűz Mária rózsája, latin neve Anastatica hierochuntica. Az anastasis jelentése: feltámadás, a hierohuntica szóban pedig Jerikó város görög neve rejtőzik. Nem rózsaféle, hanem keresztesvirágú egynyári növény, amely Egyiptom, Szíria és Arábia homokos mezein nő. A jerikói piacon is árusították, a középkori keresztes lovagok itt vásárolták meg, és a Szentföldről átkerült Európába. Miután befejezi egyéves földi pályafutását, elszárad, összegömbölyödik, majd az ördögszekérhez hasonlóan a szél görgeti a pusztaságban. Ám mihelyt újra vízzel kerül kapcsolatba, kinyílik. Fürtjeit fehér virágok alkotják, becőke termésében két mag található. A szárazság túlélésének csodálatos példáját mutatja, hiszen amikor víz hatására kinyílik a gombolyag, akkor veti el magvait. Az ókori egyiptomiak és a Krisztus utáni negyedik századi keresztények is úgy temetkeztek, hogy a halottak kezébe egy összegömbölyödött jerikói rózsát tettek a feltámadás reményében.
A XVII-XVIII. századra az eredeti jerikói rózsa már csak emlék volt Európában. Az 1850-es években két francia tudós a Szentföldre látogatott, és felfedezte Jerikó rózsáját, egy másik növényt, melynek latin neve Asteriscus pygmaeus. A hivatalos névjegyzékben "valódi jerikói rózsa" néven szerepel, és a fészkesek családjába tartozik. Szintén egynyári növény, olyan, mint egy parányi napraforgó. Míg a keleti jerikói rózsa egésze felnyílik és összecsukódik, addig a valódi csupán a fészekpikkelyeit nyitja és csukja. A két francia kutató azzal érvelt, hogy ez a növény azért a valódi jerikói rózsa, mert ez valóban őshonos a Jerikó völgyében, míg a keleti nem. A botanikusok körében óriási vita bontakozott ki az 1880-as években akörül, melyik jerikói rózsa is a valódi. Ma mind a kettő szerepel a névjegyzékben.
Miközben a két szentföldi jerikói rózsa hívei ádáz harcot folytattak az európai botanikai kongreszszusokon, addig a Mexikóból származó jerikói rózsa kiütötte két korábbi vetélytársát, legalábbis a vásárlók körében. A halálból való feltámadást ez a mexikói növény, a Selaginella lepidodhylla szimbolizálja a leglátványosabban, mexikói csipkeharasztnak, feltámadó csipkeharasztnak vagy feltámadó növénynek nevezik. Manapság ezt a növényt lehet a legkönnyebben megvásárolni Európában. A mexikói rózsának az a titka, hogy évtizedekig is tűri a szárazságot, ugyanis sejtjeiben bőségesen tartalmaz zsíros olajokat, amelyekből átvészeli tetszhalottságát. Ha vízhez jut, nyomban kizöldül, sőt új gyökérzetet is fejleszt. A harasztok népes családjába tartozik, tehát nem virágos növény. A szakírók szerint a mexikói származású jerikói rózsa felébredése hasonlítható leginkább a feltámadáshoz, a növényi szervezet bámulatos életerejéről tesz tanúságot.
Minden tavasszal csodálatos pompába öltözik a természet. A most virágzó gyümölcsfák, a zsenge hajtásokat hozó szőlőtövek a mostani szárazságban ugyanazt jelképezik, mint a jerikói rózsák: nem a halálé lesz az utolsó szó, hanem az életé. Sok embernek ma is ez a reménysége.