Élő kert

Egyik tavasszal a Mecsekben kirándulva arra lettem figyelmes, hogy az erdő alja úgy fehérlett, mintha hóval lett volna befedve. Közelebb mentem, s a látvány után már az illatot is éreztem. A medvehagyma virága fehérlett, jellegzetes, fokhagymára hasonlító illatával csalogatta a méheket. Kiváló tavaszi méhlegelő, érdekes, hagymaszagú mézet ad, amelyet gyógyhatása miatt sokan keresnek. Virágport is gyűjtenek a növényről a méhek. A Dunántúlon és a Börzsönytől nyugatra, valamint a Nyírségben, az átlagosnál nyirkosabb talajú erdőkben gyakran tömegesen fordul elő, Zalában, Baranyában, a Mecsekben, a Bakonyban és Bátorliget környékén is megtalálható. A gyöngyvirágéhoz hasonló, zöld, lándzsaszerű levelei a hagymából hosszan nőnek ki, még a virág megjelenése előtt, kora tavasszal. (Vigyázzunk azonban, nehogy gyöngyvirág levelét szedjük le, mert az mérgező!) Nevét azért kapta, mert régen úgy tartották, a téli álmából felébredő medve ezt választja: gyomra, belei, vére megtisztítását reméli elfogyasztásától.
A medvehagymát a fokhagymához hasonlóan használjuk étkezésre: jó halételek mellé, de fűszerként és nyersen fogyasztva is kedvelt. Szárítva sokat veszít hatásából. A régebbi gyógynövényes könyvek nem említik a medvehagymát, de a nyolcvanas évek derekától kezdve már találkozhatunk vele mint tisztító hatású gyógynövénnyel. Főleg magas vérnyomás és érelmeszesedés ellen ajánlják, kedvezően hat továbbá a gyomorra és a bélrendszerre. Időskori légzési panaszokra is ajánlják a frissen szedett, apróra vágott medvehagyma-levelet fehér borban főzve, mézzel édesítve, lassan elkortyolva.
Amíg csak a levelét gyűjtik, amellyel már a piacokon is találkozunk (egy jó maroknyi csokor közel félezer forintot ér), nincs gond, mert a hagymájáról újul meg. De félő, hogy sokan a levéllel együtt a hagymát is kitépik, és a túlgyűjtés következtében nemsokára védetté válik, mint a hóvirág. Érdemes telepíteni belőle a kert árnyékos részére, természetes lelőhelyét tanácsos megőrizni magunknak és a méheknek.