Idejében szólunk

Hosszan tartó szárazság után, május elején végre megjött az aranyat érő eső. Sok helyen azonban az örömbe üröm is vegyült, mert a heves vihar, a jégeső tönkretette, elpusztította a növényeket. A szőlő fiatal hajtása a fürtkezdeménnyel együtt odalett, a gyümölcsfák levele és borsószem nagyságú termése a földön hevert. Borzasztó látvány ez még a városi tévénézőnek is, aki szomorúan veszi tudomásul, hogy az idén bizony jóval drágább lesz a gyümölcs, a zöldség. A károsult kertésznek pedig tudomásul kell vennie, hogy nem fog szüretelni, nem lesz bevétele, holott a továbbiakban is ugyanúgy kell költenie ápolási munkákra, mintha mi sem történt volna. Sőt, a jégveréstől megsérült, a fán maradt gyümölcsökre jobban oda kell figyelnie, mert azok a seb helyén könnyebben fertőződnek meg. A permetezőgépet amúgy is gyakrabban kell a hátunkra vennünk, mint az előző években; hogy milyen betegségek, kártevők ellen, azt növényvédelmi szakírónk írja le ezen cikk alatt.
Máris támad például a szőlőperonoszpóra és lisztharmat. A fertőzés kialakulását mérsékelni tudjuk, ha minél hamarabb hozzálátunk a hajtásválogatáshoz. Az idén ugyanis jóval bujábbak a tőkék, azaz túl sűrűn nőttek a hajtások. Ha szakszerűen elvégezzük ezt az első zöldmunkát, akkor laza, szellős lombozatot alakítunk ki, amelyen kevésbé tudnak elszaporodni a kórokozó gombák. Ezzel megalapozhatjuk a nagyobb termést, és jobb minőségű lesz a szőlő is.
Az eső és a meleg hatására a gyomok talán erőteljesebben nőnek, mint a kultúrnövények. Legcélszerűbb gyökerestől kihúzni őket, a talajt pedig sekélyen átkapálni, hogy a leesett csapadékot megőrizzük. Nem tudni ugyanis, hogy mit hoz a jövő, akár újabb aszályos időszak is következhet. Érdemes tehát elsajátítani a víztakarékos művelési módokat, amelyekhez valamelyes szemléletváltásra is szükség van. A talaj vízkészletének megőrzése összetett feladat: a tápanyagot szerves trágyával kell pótolni, nem célszerű a mélyművelés, rendszeres gyomirtásra van szükség, s a talajt takarhatjuk fóliával vagy mulcsréteggel. A biokertészek szerint a takarás száraz szalmával vagy réti szénával a növények számára kedvező mikroklímát teremt, ugyanakkor a talajt nyáron hűvösen, télen melegen tartja.
Érdemes más módszert is átvenni a biokertészektől. Ők például összegyűjtik az esővizet, és nemcsak öntöznek vele, hanem bioleveket készítenek belőle, azzal permetezik növényeiket. A vezetékes víznél sokkal értékesebb esővízből egy négyzetméternyi háztetőről évente 30-450 litert gyűjthetünk össze. Mivel szerves anyagokban dús, könnyen megromlik, azaz büdösödik. Ezt a folyamatot késleltethetjük, ha köbméterenként egy-két gramm réz-szulfátot keverünk a vízbe.
A biotermelők arra is figyelmeztetnek bennünket, hogy még jobban ki kell használni a természet adta lehetőségeket. Ezért szednek össze minden szerves kerti hulladékot, lekaszált füvet, és készítenek komposztot belőle. Miután beérik, olyan humusz keletkezik belőle, amely a talajba juttatva javítja annak szerkezetét. Ezenkívül magához köti a talajoldatban lévő tápanyagokat, amelyek nem tudnak kimosódni, ezért a növények rendelkezésére állnak. Kísérletek igazolják, hogy a komposzttal trágyázott növények ugyanolyan termésre képesek, mintha műtrágyát kaptak volna, ugyanakkor a minőségük sokkal jobb.