Kutyaposta

Házunk tájaSzücs Gábor2007. 05. 25. péntek2007. 05. 25.
Kutyaposta

Legalább hármas öröm ez: nemcsak a remélhetően új falkát kapott 72 négylábú örülhet, hanem a maradék 28, és a következő 72 is: a telep létszáma ugyanis életről és halálról dönt. Amikor megtelik a századik ketrec, az öregek és a betegek elalszanak, kell a hely az újaknak... Ezért volt fantasztikus ez a május ötödike: egymásra találásról, újabb menedékről, újabb reményről szólt ez a nap.
Lassan két hét is eltelt azóta, és a Kutyapostás szeretné hinni, hogy az új falkák befogadták azt a hetvenkettőt, hogy örökbefogadott és örökbefogadó nem csalódott egymásban. A a szokottnál is több szeretet, kényeztetés dukál most az új jövevénynek; nem biztos, hogy tudjuk, nem biztos, hogy el tudjuk képzelni, nem biztos, hogy van szavunk leírni, min mehettek át a kiválasztott hetvenkettek... Így hát tessenek nékik megmutatni az Ember jobbik arcát, hogy elhigygyék: bennünk lehet bízni, és többé nem fordulhat elő, hogy elveszítsék, kidobják őket, hogy ketrecbe zárva várják a döntést életről-halálról.
Miközben a Kutyapostás megköszöni az örökbefogadási nap szervezőinek remek munkáját - álljon itt a nevük is: TV2 Napló, Magyar Újságírók Szövetsége, Lelenc Kutyamentő Egyesület, no és persze az Illatos úti csapat -, majdnem tiszta szívvel örül a páratlan sikernek. Ám neki egy pont ekkor "leadott" kutya sorsa fáj. Ő volt Gina, egy öreg tacskókeverék, akit a nyugdíjas Csorba házaspár adott le - ez is milyen egy tényállás: leadom a kutyám... És akkor leadom a nagymamát is? - mert, mint mondták: el kellett adják kertes házukat, egy 8. emeleti panelbe költöznek, amit Gina kutya nem bírna ki.
Kedves Csorbáék. Én, mióta láttam Gina kutyájukat a ketrec sarkába kuporodva a halált várni - többé egyetlen percet sem tudtam örülni a kiszabadult hetvenkettőnek. Csak sírni tudtam, látva a képet, ahogy az egy napja "leadott" kutyájuk a halálra készül. Mert ne áltassuk egymást, az a kis kutya nem fogja túlélni a leadást, nemcsak azért, mert valószínűleg senkinek nem kell majd, hanem leginkább azért, mert neki sem kell már senki többé. Senki, csak Önök, kedves Csordásék, akik, lám, kidobták. És a néhány hétig, amíg majd él, azon töri a fejét, hogy mit vétett a családjának, hogy így kell bűnhődnie. Sajnos nem tudom a címüket, így csak a Szabad Föld erejében bízhatok: talán Önök, talán egy barátjuk, ismerősük olvassa e sorokat. Higgyék el, Gina mindent kibír, Ginának édes mindegy, hogy kertes ház vagy 8. emelet, neki csak egyvalami számít: Önök, kedves Csordásék. Akik nélkül élni nem érdemes.
Ugye érte mennek?