Méhek Mohácsa

Ez történt Gurmai Károly állományával is, aki több mint harminc évig méhészkedett, az ötven méhcsaládjából származó bevétellel nyugdíját egészítette ki. Azt mondja, a családok szépen átteleltek, március közepén az állományt megtekintette a község méhegészségügyi felelőse, és mindent rendben talált. Aztán március végén egy falubeli idős méhész eladta a méhészetét Bács-Kiskun megyébe, és az ottani egészségügyi felelős állapította meg a nyúlós költésrothadást. Ezután Körösladányban a hatósági főállatorvos elrendelte a méhek vizsgálatát, és kiderült, hogy több méhészetben is találtak beteg állatokat. A hír hallatán Gurmai Károly megkérte a méhegészségügyi felelőst, hogy újra tekintse meg a méheit. Az ötven termelő méhcsaládból huszonnégyben találtak betegségre utaló jeleket, és a megyei állat-egészségügyi állomás szakemberei úgy döntöttek, el kell pusztítani az állományt.
- Harmincöt évi méhészkedés után kéngázzal kellett megölnöm ezt a csodálatos állományt - mondta elérzékenyült hangon Gurmai Károly. A kaptárokat, sőt valamennyi, a méhekkel kapcsolatba került éghető tárgyat - tartalék kaptárokat, kereteket, lépeket, etetőtálcát - az önkormányzat égettette el. Még túl fájdalmas számára a méhek elvesztése, nem tudja, újraindítja-e méhészetét.
Laczó Pál hatósági főállatorvos szerint a tavalyi vándorlások után kerülhetett a fertőzés a faluba. A baktérium spórája akár negyven-ötven évig is nyugalomban maradhat anélkül, hogy fertőzőképességét elveszítené. Hogy a spóra megeredjen, ahhoz a méhállomány legyengülése szükséges. A spórák a szaporítást támadják meg, nyúlós, enyvszerű anyaggá változtatva a lárvákat. A spóra ellenálló képességét jól bizonyítja, hogy százhúsz-százharminc fokos hőmérsékleten is tizenöt-húsz perc kell ahhoz, hogy elpusztuljon, ezért van szükség az égetésre.
A betegség ellen antibiotikummal lehetne védekezni, de ezt egy jogszabály tiltja, ugyanis akkor a méz nem felelne meg az élelmiszer-biztonsági előírásoknak. A megoldás az, hogy ha a fertőzés bekerül az országba, azonnal védőkörzetet alakítanak ki, és fölszámolják a fertőzött állományt. Ez úgy történik, hogy a családokat az esti órákban kén-dioxid-gázzal lefojtják. Másnap a kaptárt kibontva a hatóság szakemberei megtekintik a kárt, és a napi piaci áron felértékelik. A termelők a százszázalékos kártérítést harminc napon belül megkapják. Már önmagában a zárlat is nagy veszteség a méhészeknek, ugyanis annak feloldásáig nem vándoroltathatják méheiket.
Az elkövetkezendő tennivalókról a hatósági főállatorvos elmondta: a fertőzés első megállapítása után három héttel újra átvizsgálják a faluban megmaradt méhállományt. Ha tünetmentesnek találják, hatvan nap múlva feloldják a zárlatot.