Mínuszok pörgettek

A vásárosnaményi székhelyű Bereg és Vidéke Méhészegyesület tagjainak például 7500 méhcsaládja maradt hoppon. A kiterjedt akácosok háromnegyede elfagyott, némelyek annyi hordásnak is örülnének, hogy ne kelljen etetni a méheiket. Kiss Ottó, az egyesület bioméhész elnöke úgy látja: 180 családjától a tavalyihoz képest jó esetben negyede-harmada mézet pörgethet az idén. Amikor e sorokat írom, éppen a Nyírmada környéki, magasra nőtt akácosokba vándorol. - Talán a fák fölső három-négy méternyi hegyét nem érte a fagy - sóhajtja reménykedve.
- Hová, kihez fordulhatnak ilyenkor a méhészek? - kérdezem Bross Pétertől, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnökétől.
- Minthogy Magyarországon egyelőre isten nevében gyűjtögetik a nektárt a szorgos méhek, majdnem sehová - válaszolja. - Évtizedek óta hangoztatjuk ugyan a méhes megporzás növénytermesztési-kertészeti közvetett hasznát, mégsem fizetnek érte. Így aztán levélben kértem Gráf József minisztert: ha a gyümölcstermesztőket kárpótolják, ne feledkezzenek meg a méhészekről sem. Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyében csaknem 112 ezer méhcsaládnak, az országos állomány több mint egytizedének kétezer gazdája károsodott.
Remélhetően a mézeskannák az idén sem maradnak egészen üresen. Annál is inkább, mert a jó minőségű termelői méz itthon és külföldön egyaránt keresett. Pörgetéskor azért nem árt szem előtt tartani, hogy a méhek nem az embernek, hanem saját maguknak gyűjtenek. A mértékletes méhész csak a fölösleget pörgeti ki a keretekből, hiszen kedvenceinek is élniük kell valamiből.