Padláson portyázó pelék

A téli álmot alvó pelék közül a nagy pele pihen a legtöbbet: évente néha nyolc hónapot is alvással tölt. Erre az időre testhőmérséklete erősen lecsökken, szívverése minimális lesz, akár óránként egyre is lemehet. Mindez igen nagy megpróbáltatás szervezete számára, olyannyira, hogy sokuk bele is pusztul az áttelelésbe. (A fiatal pelék körében az elhullás aránya olykor a hetven százalékot is meghaladja.) A sikeres ébredés feltétele, hogy előtte a kis rágcsáló őszre jól meghízzon, sok zsírt tartalékoljon a téli hónapokra. Amikor a lomb lehull, a pele téli álomra vonul. Gyakran a maga ásta földi lyukban, ritkábban elhagyott épületek belsejében, tornyokban, olykor harkályodúban telel. A hétalvó nagy pele április-májusban ébred. (Az idei enyhe tél után minden bizonnyal már áprilisban talpon volt.)
Legkedveltebb élettere középhegységeink dús aljnövényzetű tölgyesei, de gyakori a régi, elhagyatott gyümölcsösökben, nagyobb kertekben is. Előszeretettel költözik be a hétvégi nyaralók, kertes házak padlásaira, ahol szaladgálásával, neszezésével vagy éppen rágcsálásával okoz bosszúságot. Mint éjszakai életmódú állat, szürkület idején és éjjel jár táplálék után. Jórészt a lombkoronában mozog (a mókus ügyességével surran az ágakon), de olykor a talajon, az avarban is keresgél. Főként gyümölcsöket, bogyókat, bükk- és tölgymakkot fogyaszt, de a rügyek, a zsenge hajtások, a rovarok is ott szerepelnek az étlapján, és bizony nem veti meg a fákon és bokrokon talált énekesmadár-fészkekben lévő tojásokat, sőt a fiókákat sem.
Május végén, június elején a szülőpárok szülőfészek után néznek. A mogyorós pele - a madarak mintájára - gyakran saját maga készít ilyet: ágakra építi, fűszálakból fonja, puha növényi részekkel béleli. A nagy pele inkább az elhagyott madárfészket hasznosítja, azokat tökéletesíti, teszi alkalmassá a három-hat kölyök fogadására. De szívesen választja szülőotthonnak a harkályodút vagy az énekes madarak számára kifüggesztett mesterséges fészekodút is. (Egy tavaly indult akció keretében nemzeti parkjaink területén ötven-ötvenezer speciális peleodút helyeztek ki a természetvédők.)
A pele védett állat, elpusztítása tilos. Még akkor is kíméletet érdemel, ha netán házunk padlására költözve randalírozik. Ezt úgy szüntethetjük meg, ha este, amikor az állat már elment táplálék után nézni, biztonságosan eltömjük az összes nyílást, és így megakadályozzuk a visszatérését. De megoldás lehet az is, ha kitámasztott cserép alá gyümölcsdarabot téve csapdába ejtjük, kesztyűs kézzel megfogjuk (vigyázat, harap!), és lakunktól jó messzire szabadon engedjük.