Élő kert

Mostanában kezd virágozni egyik kedvenc gyógynövényünk, a menta, amelynek mintegy ötven faja ismert. Hasznát kétezer éve ismeri az emberiség. Válogatva, nemesítve, fajok keresztezésével ma 22 fajtát termesztenek. Ezek közül a borsos- vagy angol menta és ennek két változata, a bergamott, illetve a fodormenta a legismertebb. Egészségünket szolgálja a kertben és vadon egyaránt előforduló mezei, illetve lómenta is.
A növény szeptemberig ontja apró, kék, halványlila, rózsaszín vagy fehér virágait, amelyek a szár körül álörvöket vagy álfüzért alkotnak. A méhek szívesen látogatják őket, az összes fajta közül a mentaméz a leggazdagabb vitaminokban. A menta jellegzetes illatát a száron és a leveleken elhelyezkedő, illóolaj-termelő álszőrök adják. Az illóolaj fő összetevője a hűsítő ízű mentol. A menta kedveli a csapadékos éghajlatot, s tápanyagban gazdag, porhanyós, jó minőségű talajt igényel. Zöld dugványról vagy gyökérsarjról szaporítjuk. A zöld dugványokat (két ízzel, két levélpárral) májustól lehet szedni és tőzeges homokban gyökereztetni. A gyökérsarjról (sztólóról) szaporítás ideje október. A két-három évig fenntartható ültetvényről a mentát évente kétszer vágjuk: először júliusban, másodszor szeptember végén.
A görögök és a rómaiak a tejbe mentalevelet tettek, hogy megakadályozzák a romlását, és étkezés után szintén szívesen rágcsálták. Mentollal manapság gyógycukorkákat, rágógumikat, likőröket ízesítenek. Teáját bélgörcsök ellen, emésztés javítására, köhögés- és lázcsillapító szerként fogyasztjuk. Bedörzsölő- és inhalálószerként is igénybe vesszük. Kozmetikai célokra már a középkorban használták: "A leve, ha vele a szeplőt, a foltot gyakran mossák, az ábrázatról eltünteti" - szólt a régi recept. Manapság a bőr frissítésére, duzzanatok eltüntetésére szolgáló krémek, lemosók, fürdőszerek tartalmaznak mentát. Frissítő fürdőt úgy készíthetünk belőle, hogy a fürdővízbe mentateát teszünk és a hatás fokozására illóolajat is csöppentünk. A menta az illatszereken kívül fogkrémek és szájvizek alkotórésze.