Bögöly, bagócs a legelőn

E légyfajokat különösen vonzza az állatok könnye. A kötőhártya felsértésével pedig megkönnyítik a véglények bejutását a szembe, így alakulhat ki a legelőn tartott szarvasmarhák esetleges megvakulásával is járó, fertőző szaruhártya- és kötőhártya-gyulladás. A döfőlégy erős szívókájával maga ejti a sebeket. Egyébként a szúrásra alkalmas szájszervű légyfajok az állatok vérével vagy testnedveivel táplálkoznak, és eközben a táplálékszerzéshez megszúrt állatok szervezetébe különféle kórokozókat juttatnak. Nyaranta a kis szuronyos légy és a marhalégy is nagy tömegben lepheti el a legelő szarvasmarhákat, támadásuktól olyan az állat, mintha varas, sebes lenne. Tenyészőhelyeik a tehénlepények, abba rakják petéiket.
Juhok közt a gyapjúnyírás okozta sebzések miatt gyakoribb, és a bőrsérülések mellett a szemek, a végbél és a külső nemi szervek tájékán is előfordul légynyüvesség. A bagócsok főként patás állatokon élősködnek. Nálunk a legismertebb és leggyakoribb faj a juhbagócs. A nőstény légy a legmelegebb déli órákban repül, álcáit, lárváit váladékcseppben a juh orrnyílásának vagy a szem nyálkahártyájának közelébe rakja. Ilyenkor a juhok fejüket rázzák, orrukat lábaikhoz vagy a talajhoz dörzsölik. Ha a legelőn egy szarvasmarha pánikszerűen, leszegett fejjel és felcsapott farokkal rohan, szinte biztos, hogy marhabagócsok támadták meg. A zümmögve repülő, elzavarhatatlan nőstények villámgyorsan rakják le a marhák bőrére petéiket, melyekből pár nap múlva kelnek ki a bőrbe furakodó lárvák. A lárvák a bőr alatti kötőszövetben és a periférikus idegpályák mentén kezdik meg mintegy két hónapig tartó vándorlásukat az állat háttájékán. A petéző bagócslegyek az árnyékos, nedves helyeket nem kedvelik, ezért érdemes ilyen részekre terelni a csordát. A nagy termetű bögölyök inkább fülledt, meleg időben, egyes fajaik eső előtt, alattomosan szállnak emberre, állatra, és csak fájdalmas szúrásuk révén vesszük őket észre. Tömeges támadásuk izgatottságot, nemegyszer pánikot vált ki a legelő lovakban is.
Legelőkön is alapvető követelmény a higiénia, a porozókapuk, vakaródzók felállítása. Szabadban tartott állatok körében megelőzésként ma is eredményesen alkalmazhatók a legyeket távol tartó szerek, melyek hatóanyaga többnyire szintetikus piretroid. Elriasztóként hatásosak lehetnek különféle növényi illóolajok is. Az enyhe toxicitású, de széles hatásspektrumú piretroidok két-három hétnél is huzamosabban védenek. Lehetővé teszik a gépi permetezést, nagy jószáglétszám esetén esetleg a fürösztést is, mert a bőrön át nem szívódnak fel. Nem használhatunk legelőn olyan szert, mely a méhek pusztulását okozhatja. A legelői légyirtás, a légy távoltartásának alaptétele, hogy az akciót mindig a legalkalmasabb időben végezzük, lehetőleg minél nagyobb területen (teljes legelő, egész csorda), és hogy az eljárást meg kell ismételnünk.