Fák ébresztője

Abból indultak ki, hogy a lombhullással kezdődő mélynyugalom idején a fák sejtjeiben a víz nagy része megkötődik a cukrokban és fehérjékben. A mélynyugalmat követő kényszernyugalmi szakaszban a víz kezd kiáramlani, s a hőmérséklettől függően hol visszakötődik, hol kiáramlik, amolyan csiki-csuki állapot jön létre. Amikor vége a nyugalmi időszaknak, a nedvkeringést már a hőmérséklet vezérli. A téli nyugalom azonban genetikailag kódolt, és enyhe időben valószínűleg meghosszabbodik, mint ahogyan a kényszernyugalmi szakasz elhúzódik.
A gazdálkodók szeretnék tudni, mikor ébrednek a fáik, meddig tart a mélynyugalom, meddig a kényszernyugalom, mert a növényvédelmet a számítógépes előrejelzés alapján így lehet igazán megszervezni. Ehhez objektív mérésre van szükség. A burgonyakutatók készülékét próbálták ki erre a célra, úgy, hogy a Pölöskei Fajtakísérleti Állomás ültetvényéből vett hajtások végeiből negyven atmoszférás nyomással kipréselték a nedvességet, és rendszeres mintavétellel figyelték a változásokat. Négy alma-, három körte-, három szilva-, két-három cseresznye-, piros és fekete ribizli-, jostafajtát vizsgáltak heti gyakorisággal. Nagy segítség volt az adatgyűjtéshez, hogy a fajtakísérleti állomásokon nemzetközileg azonos módszerrel jegyzik fel a fenológiai állapotot, és a növényvédő szolgálat által kihelyezett egyik előrejelző készülék is itt működik.
Mindezek a megfigyelések és a rendelkezésre álló adatok segítségével lehetővé válik a növényvédelmi veszélyhelyzetek megállapítása. Három mozzanat egybeesésével keletkeznek: ha a gazdanövény fogékony a kártételre, ha a kártevő veszélyes sűrűségűre szaporodik, és ha az időjárás is kedvez kialakulásának. Ha jó az előrejelzési modell, mint például a tűzelhalás esetében, hatékony védekezési eljárást vethetnek be.
Az idei enyhe tél nem okozott a gyümölcsösökben veszélyhelyzetet, mert, éppen az elhúzódó kényszernyugalom miatt, nem estek egybe a növények és a károsítók fejlődési küszöbértékei, ezért a tavalyi erős almafa-varasodás rengeteg spórája előbb kihullott, mintsem fertőzhetett volna. Így jártak a molyok is, sem az almásokban, sem a szőlőskertekben nem volt mit fertőzniük.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy a jarovizációt igénylő gyümölcsök, – alma, bizonyos körte- és szilvafajták – hogyan reagálnak az enyhe télre. Ősszel optimális volt a vegetáció zárulása, jó rügydifferenciálódást tapasztaltak a szakemberek, de a hideghatás elmaradása miatt számolni kellett nem teljes értékű virágokkal, gyengébb kötődéssel és terméshullással. Ugyanez nem vonatkozik a melegigényes gyümölcsökre, a szőlőre, a korai almára, a körték java részére és némelyik szilvafajtára. Ha melegebbre vált az éghajlat, gondolni kell az almások fajtaszerkezetének átalakítására. A zalai szakemberek folytatják a vizsgálatokat. Jelentkezett már olyan cég is, amely a gyümölcsösben a hajtások nedvességét megállapító, hordozható kis készüléket gyártana.