Levél tövén bimbó kel

Noha a bimbóskel szerény vízigényű, ezekben a napokban nagyon meghálálja az öntözést. A néhány hete kiültetett palánták, miután lábukat megvetették, elkezdenek fejlődni. Nyári ápolásuk az öntözés mellett a rendszeres gyomtalanításból áll. A növény igényli a nitrogén-fejtrágyázást, és meg is hálálja. Négyzetméterenként másfél-két dekagrammot szórjunk ki még az erőteljesebb bimbóképződés kezdete előtt, és öntözzünk be jól a talajba.

Házunk tájaValló László2007. 07. 20. péntek2007. 07. 20.
Levél tövén bimbó kel

A bimbóskel (vagy kelbimbó) a Földközi-tenger vidékéről származó, egész Európában ismert káposztaféle. Palántáról szaporítjuk. Mivel az október végén szedett termés a legértékesebb és legízletesebb (amikor már a fagy is megcsípte), a palántanevelést, illetve a kiültetést ehhez kell igazítani. Figyelembe véve, hogy az egyes fajták között a tenyészidő (a palántaültetéstől a szedésig eltelt idő) hosszát tekintve néhány hetes különbség áll fenn, május közepétől június közepéig kell kiültetnünk a palántákat. Ennél később ültetve félő, hogy csak satnya termést kapunk.
Nyár végére, őszre a kelbimbó jó termőhelyi körülmények között méteres szárat is fejleszthet, amelyen nagy, kékes levelek fejlődnek. Hónaljukban alakulnak ki fokozatosan a tömör, diónyi bimbók, amelyek szerkezetileg olyanok, mintha kicsi káposztafejek lennének. A kis fejek alulról fölfelé folyamatosan képződnek a száron, mindig a legnagyobbakat szedjük le. Először akkor, amikor a bimbók elérik a dió nagyságot. (A téli fajták egész télen növekszenek, csak igen lassan.) Ha a bimbóskel oldalleveleit szeptemberben eltávolítjuk, meggyorsul a bimbók növekedése. (A levélzetet szívesen megeszik a háziállatok.) Ha a lombozatot nem vágjuk le, a bimbók lassabban fejlődnek. Ha élünk ezzel a termesztési fogással, arra vigyázzunk, hogy a növény csúcsleveleit ne távolítsuk el, illetve, hogy ne sértsük meg a képződő bimbókat.
A bimbóskel a fagyra a legkevésbé érzékeny és legjobban tárolható zöldségfélék egyike. Táplálkozási értéke igen jelentős: C-vitaminban különösen gazdag, megközelíti a csemegepaprikát. A-vitaminból, valamint B1- és B2-vitaminból is sokat tartalmaz. Jelentőségét növeli, hogy a téli, viszonylag zöldségszegény időszakban áll rendelkezésre vitaminforrásként.
A rövid tenyészidejű fajták tenyészideje 80-100 nap. Egyikük a Dornic F1 hibrid, erős, magas szárán bőven hoz termést. Gömbölyű bimbói sötétzöldek, könnyen leválaszthatók. A Rosmarie középhosszú (100-130 napos) tenyészidejű, zöld bimbóit szeptember végétől egészen decemberig szedhetjük. A Citadel az előzőnél hosszabb tenyészidejű, középmagas, vastag szárán könnyen leválasztható, kerekded bimbókat hoz, október végétől január elejéig szedhető.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek