Maradj, talaj!

Nem kell szántani, hanem a forgatásos mélyművelést nélkülöző eszközöket, tárcsát és direktvetőgépet kell alkalmazni. Szentgyörgyváron mindkét eljárással próbálkoznak két-két, egyenként 1200 négyzetméteres kísérleti parcellán, melyek bádogkerítéssel vannak elzárva a külvilág elől. Erre azért van szükség, hogy a máshonnan odafolyó vizeket kizárja, és így csak a parcellán belüli csapadék hatását vizsgálják. A lejtő alján, a parcella végén csatornába, árokba, majd tartályokba zúdul a víz, a kimosott tápanyagokkal, gyomirtó szerekkel együtt, melyek sokszor a Balatonban landolnak. A Zala folyó vízgyűjtő területén három éve tartó kísérletek alapján megállapították, hogy háromszor több víz folyt el azokról a területekről, amelyeket hagyományosan műveltek, azaz szántottak. Megmérték, hogy hektáronként 11 tonna talajt vitt el a víz, harmincszor többet, mint azokról a parcellákról, ahol nem szántottak. Ez óriási veszteség, jegyzi meg Csepinszky Béla, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének főmunkatársa. Azt mondja, könnyű kiszámolni, hogy ha évente egy milliméterrel csökken a talaj vastagsága, akkor hány év alatt tűnhet el a 40-50 centiméteres termőréteg.
A nagymértékű erózió megakadályozható, ha nem szántanak, az előző évi vetés szármaradványait a földön hagyják, sőt a gyomokat is hagyják egy ideig nőni, és csak később irtják ki. Ettől olyan talajszerkezet alakul ki, amely a vizet jobban befogadja, sőt kedvező körülményeket teremt a talajlakó állatoknak, például a gilisztáknak.
A földigiliszták ugyanis a termőföld felső húsz centiméteres rétegét lakva azzal hajtanak hasznot, hogy humuszt termelnek és javítják a talaj szerkezetét. Nagyüzemi méretű mintavételek eredményei szerint háromszor több gilisztát találtak a szántás nélkül művelt táblákban, mint a szántottakon. Ezek a kísérletek már Dióskálon folynak, ahol Plótár István családi gazdálkodó 107 hektárnyi földjét vitte be a programba. Feleségével és fiával összesen 550 hektáron gazdálkodnak, és szívesen vállalták az új kihívást. Először idegenkedtek tőle, nem tudták, milyen terméseredmények születnek szántás nélkül. De hamarosan megérkeztek az új gépek, amelyekkel tizennyolc nap alatt elvégzik a máskor harmincnapos munkálatokat. Azt mondják, az időjárás miatt máskor is rákényszerültek már a szántás elhagyására. Most viszont már tudatosan alkalmazzák, mert energiát és időt takarítanak meg azzal, ha csak tárcsával és direktvető géppel dolgoznak. Ennek van egy kis hátránya: kisebb a hozam. Búzából például nem öt, hanem 4,6 tonna terem hektáronként, kukoricából pedig be kell érniük átlag 8,3 tonnával a szántott területek 9,2 tonnájával szemben. Ám a költségtakarékosság folytán a jövedelemben nincs különbség. Ezért Plótárék úgy döntöttek, hogy a kísérlet befejeztével az egész szántót talajkímélő eljárással művelik majd, legfeljebb a kukoricának készítenek mélyebb magágyat.
Miközben terveikről beszélnek, megszólalnak a mezei pacsirták is. Ők határozottan jól érzik magukat a talajkímélően művelt területeken, mert több élelmet, gyommagvat találnak, mint a szántott területeken. Erről Benke Szabolcs tud sokat mesélni, ő az, aki télen-nyáron rendszeresen számolja, figyeli a parcellákról felszálló madarakat. A szántás nélkül művelt területen jóval több madár talál magának élőhelyet. Az eredményekkel Plótárné is elégedett. Azt mondja, madár nélkül nem élet az élet.
Pethes József