Ugorj, góliátmalac!

Ezek a hazánkban hobbi-, illetve laborállatként tartott közönséges tengerimalacoknak a nagyméretű változatai. Míg a közönségesek a hetvendekás súlyt ritkán érik el, addig a húshibrid óriások között akad több mint négykilós példányt is.
A tengerimalac Dél-Amerikából származik. Ott már több mint hatezer éve megkezdték a háziasítását, s igyekeztek kitenyészteni egy rövid idő alatt minél nagyobbra növő, szapora fajtát. Peruban és Ecuadorban hatalmas olykor több tízezres állományú farmokon tartják őket, mint nálunk a pecsenyecsirkét. Az ilyen állattelepeken a világos szőrszínűeket jobban kedvelik, mivel azoknak a bőrük is világos, ezért a háziasszonyok szívesebben vásárolják. A tengerimalacokat nem nyúzzák meg, hanem forrázás után lekaparják a szőrüket, így sütéskor nem sok vizet veszítenek és a húsuk omlós marad. A belőlük készült étel igazi ínyencség. Leggyakrabban a nálunk dísznövényként tartott jukka gyökeréből készült körettel kínálják. Az áruházláncok polcairól sem hiányzik a húsuk, általában mélyhűtött állapotban árulják.
Némelyik farmon ugyanakkor kizárólag fekete tengerimalacokat tenyésztenek, melyeket a régi pogány hagyományokon alapuló szertartásokon áldoznak fel. Annak ellenére ugyanis, hogy Peruban és Ecuadorban a lakosság jelentős része keresztény, a Kolumbusz előtti hagyományok a mai napig élnek. Sokan hiszik, hogy ha megbetegszenek, gyógyulásra a helyi varázslóknál találnak, s egy-egy ilyen viziten nemcsak a díjat rója le a páciens, hanem egy fekete tengerimalacot is magával visz, melynek beleiből a csodadoktor a betegség kimenetelére következtet.
Mivel az óriás tengerimalacokat évezredek óta haszonállatként tartották, nem az volt cél, hogy kezes, szelíd kedvenc váljék belőlük. Óvatosan kell tehát közeledni hozzájuk, mert korántsem olyan barátságosak, mint kistestű rokonaik, s ha nem vagyunk kellően éberek, éles fogaikkal komoly sebet ejthetnek. Tartásuk közel sem olyan egyszerű, mint a közönségeseké. Nemcsak lényegesen nagyobb férőhelyet igényelnek, hanem kiváló mászó- és ugróképességük miatt sokkal erősebb, biztonságosabb ketrecekről is gondoskodnunk kell.
Nyugat-Európába az 1980-as években érkeztek először óriás tengerimalacok. Egyre népszerűbbek, egyes országokban a tenyésztők már klubokat is működtetnek. Igricz Dominika németországi ismerősénél látott először ilyen malacgóliátokat, s elhatározta, ha módja lesz rá, beszerez néhányat. Napjainkban már több ilyen állatnak is gazdája, de ismeretszerzés, illetve újabb állatok vásárlása céljából most készül Peruba.