Virágzik a parlagfű

Kukoricában, már ha csak négyzetméterenként egy is van belőle, jelentős termésveszteséget okoz. Ezen kívül káros az egészségre, allergiás tüneteket vált ki a pollenre érzékenyekből. A parlagfű talajra nem igényes, előfordul szántóföldön, útszélen, árokparton, parlagokon, legelőkön, szőlőben és gyümölcsösökben is. A szántóföldi kultúrák közül leginkább a kukorica- és a napraforgótáblákon szaporodik el. Bőséges magtermése miatt csak több évig tartó, gondos védekezéssel tudjuk visszaszorítani terjedését. Mezőgazdasági kultúrákban az agrotechnikai eljárások mellett szükség van gyomirtó szerek használatára is. Ültetvényekben és a nem művelt területeken a gyomirtó szerek széles választéka áll rendelkezésre. A négyévesnél idősebb alma- és szőlőültetvényekben a három hatóanyagot (diuron, linuron és terbutilazin) tartalmazó gyomirtó szerek jó hatásúak ellene. A totális hatású glifozát a már kikelt parlagfű ellen a levélen keresztül felszívódva hatásos. Kisebb belterületeken, kertekben a kesztyűben végzett kézi gyomlálás és a kapálás jöhet szóba, még virágzás előtt.
Az amerikai fehér szövőlepke hernyófészkei egyre több helyen figyelhetők meg. A kártevő leggyakrabban az alma-, a cseresznye-, a meggy- és a diófát károsítja, de előfordul útszéli juharfákon, sőt parkok díszbokrain is. A hernyók kártételét először a korona külső részén, az úgynevezett hernyófészkekben vehetjük észre. Ezeket vágjuk le, és azonnal égessük el! A szövőlepkének évente két nemzedéke van. Az első nemzedék fiatal hernyói ellen május-júniusban, míg a másodikéi ellen augusztusban kell védekezni. A vegyszeres védekezés addig a legeredményesebb, amíg a fiatal hernyók csoportosan élnek. A szétszéledő, idős hernyók elpusztítása sokkal nehezebb feladat, ráadásul kifejlődésükig már nagymérvű lombveszteséget okoznak.
Júliusban és augusztusban almafákon károsíthatnak a sodró molyok is. A kikelt hernyók a leveleket hámozgatják, gyakran a gyümölcsön sekély, de nagy kiterjedésű szabálytalan foltot hagynak maguk után, ami piacképtelenné teszi az almát. A lepkék rajzását szexferomon csapdákkal figyelhetjük meg. Ha a csapdában tíz hím lepke fordul elő, már fel kell készülni a védekezésre. A felhasználható szerek közül a kitinszintézist gátlók kímélik legjobban a környezetet.