Égi sárkány gyermekei

Első ismert hiteles leírásuk Krisztus előtt 1008-ból származik: egy kínai szerző tett először említést kis fekete szalamandrákról, melyek a Mou medencéjének vizeiben éltek. Az állatoknak kígyószerű feje, sötétvörös hasa, négy lába és öt lábujja van. Ez a szerző állítja azt is, hogy egykor a Lusan-hegy csúcsán lévő, fenséges Tien-ce-tóban fejlődtek ki, és úgy hitték, az égi sárkány leszármazottai. A helyi földművesek szerint esőhozó erejük van.
Évente több százezer példányt gyűjtenek belőlük, sok egyed bele is pusztul a szállítás okozta stresszbe vagy betegségekbe. Magyarországon a kétéltűek minden faja védett, ezért tilos patakokból, tavakból befogni a hazánkban is elterjedt példányokat. Kizárólag tenyésztőtől, fogságban született példányt szabad vásárolni. A kínai tűzhasú gőték gyengén mérgezőek: toxinokat – főként tetrodoxint – választanak ki a bőrükön keresztül. Ritkán okoznak súlyos mérgezést, mindenesetre ajánlatos alaposan kezet mosni az állattal való érintkezés előtt és után. Tartásukra legalkalmasabb a fűtetlen akvárium, 14–20 Celsius-fok körüli hőmérséklettel, melyet mindig le kell fedni, ugyanis könnyen felmásznak még az üvegfalon is. Víz nélkül hamar kiszáradnak és elpusztulnak. A felnőtt példányok jellemzően vízben tartózkodnak, de egy kis szárazföldet is biztosítani kell nekik. Etethetők szárított és fagyasztott eleséggel, de jobban szeretik az élő tubifexet, szúnyoglárvát.
A gőték úgynevezett spermatofórákkal szaporodnak. A hím egyed egy hímivarsejtekkel teli csomagot (spermatofórát) helyez valamilyen sima felületre, melyet aztán a nőstény kloakáján át felvesz. A megtermékenyülés után pár nappal akár kétszáz petét is lerakhat a vízben lévő növények leveleire. A körülbelül két hét alatt kikelő lárvák még kopoltyúval lélegeznek, három–öt hónappal később pedig átalakulnak a vízi-szárazföldi kettős életre.
Minden kisgyerek tudja, hogy a kőfalakon, kőlépcsőkön sütkérező gyíkok ijedtükben ledobják farkukat a sikeres menekülés reményében, majd később újranövesztik. Ezek a kis tűzhasúak is képesek efféle csodás öngyógyításra. Egy alkalommal magam is szemtanúja voltam, amint egy lábán megsérült gőte „rossz” lába elhalt, leszáradt, s helyén egy újat növesztett. Persze, ahogyan a gyíkokkal, úgy ezekkel az aprócska kétéltűekkel sem szabad kísérletezni.