Fügefalevél árnyékában

Hazánkban a török időktől terjedt el. Főleg a Gellért-hegyen, Pécs környékén és a Mecsekben ültették. Kedvező körülmények között akár három-négy méteres cserjévé fejlődhet. Ahhoz, hogy ehető gyümölcsöket teremjen, különösen sok napsütésre van szüksége, ezért szélvédett, déli fekvésű helyre kell ültetni. Virágai serlegvirágzatba tömörülnek, ami elhúsosodik, és ebből alakul ki a termés. A fügefa általában két-négy éves korában fordul termőre. Természetes hazájában kétszer-háromszor hoz termést, nálunk általában csak egyszer, nyár végén érik be. Hazánkban általában az önmegtermékenyítő, adriai típusú fügéket ültetik, mert nálunk nem él a megporzást végző fügegubacsdarázs. A nálunk termő típusok általában csak nővirágot fejlesztenek, és beporzás nélkül érlelik gyümölcseiket, amelyek magnélküliek. Fagyérzékeny növény, ezért a telet szabadban töltő fákat, bokrokat lombhullás után avarral, szalmával, náddal, kukoricaszárral takarják. Tavasszal, rügyfakadás előtt a sérült, elfagyott részeket vissza kell metszeni. Nyáron érdemes a hajtásokat ritkítani, hogy elegendő napot kapjanak a termések.
A füge A- és C-vitamint, enzimeket, nyomelemeket tartalmaz. Magas cukortartalma miatt pálinkát, alkoholt, ecetet, bort is készítenek belőle. Finom csemege nyersen is, de csak pár napig tárolható. Kompótnak, lekvárnak, dzsemnek elkészítve is fogyasztják. Az aszalt füge pedig igazi csemege. A kisebb terméseket sok helyen megszárítják, megpörkölik, megőrlik, és kávét készítenek belőle. A friss füge fogyasztása vérszegénység esetén, valamint hashajtóként és vizelethajtóként is ajánlott. Torokgyulladás és a hangszálak megbetegedése esetén segíthet a főzetével történő gargalizálás. Magas káliumtartalma miatt a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára nagyobb mennyiségben is ajánlott a fogyasztása.