Párosan szép póni lét

Szerepük az ember természetbe menekülésében, a szabad idő hasznos eltöltésében, a gyereklovaglásban, és egyes betegségek terápiájában egyre nagyobb. Milyen jó lenne, ha gyerekeinket a számítógép előtti székről mi is valamelyik hátasra tudnánk ültetni!
Nem minden kisméretű ló póni. A fajtacsoport 122 centiméter marmagasság alatti egyedei a pónik, az ennél nagyobbak (148 centiméter marmagasságig) a kislovak. Ezeken kívül vannak még miniatűr lovak, melyek a nemes lófajták kisebb változatai. A tizenéves gyermekek lovas hobbijához és sportjához a 135–145 centiméter magas kislovak a legalkalmasabbak. Az ennél is fiatalabbak lóhoz szoktatásához legmegfelelőbb, nemcsak mérete (89-105 cm), hanem abszolút jóindulata miatt is, a shetland póni. Nálunk is egyre több a hátas póni, ezek különböző pónifajták arab vagy angol telivérrel, esetleg félvérekkel keresztezett származékai.
A pónik tartásában, takarmányozásában a legtöbb hibát szeretetből követjük el. Küllemük miatt feltételezzük, hogy még a széltől is óvnunk kell őket, s mivel gyermekeinknek szinte játszótársai, a legjobb falatokat érdemlik. Pedig éppen az ellenkezője igaz. Természetszerű, rideg tartásban érzik magukat a legjobban, rá sem hederítenek hidegre, szélre, esőre. Ám a nagy meleg őket is megviseli, ezért nyáron árnyékot adó fészerre van szükségük. A póniló tartásának legideálisabb terepe a karámfával, deszkával, dróthuzallal körülkerített legelő. Fontos, hogy ne legyen egyedül, ezért a kezdő pónitartók legalább két állatot szerezzenek be. Társ nélkül unatkozik, esetleg káros szokásokat vehet fel, sőt agresszívvé is válhat. A legelőfű a póni legtermészetesebb takarmánya, mely tápanyagszükségletét teljesen fedezheti. Mégis gyakran kell kiegészítés is, ezért jó, ha a legelőn széna- vagy szalmatároló állványokat helyezünk el. Abrakot csak csikó korában, vemhesség és szoptatás idején igényel, legjobb neki a zab. A kukoricát nagyon szereti, de bezabálhat belőle. Fontos, hogy mindig legyen friss, tíz fok körüli ivóvize. Legelő hiányában elfogadható a fészerrel ellátott, minél nagyobb kifutó is, de talaja ne poros legyen. Gyakran istállóba kényszerül, pedig ez számára a legrosszabb megoldás. Ha már így alakul, az istálló egyszerű, jól szellőztethető, világos, száraz alommal ellátott legyen. Óvakodjunk a végletektől: azért, mert pici a ló, nem jó neki a szűk bunker, de palotát se építsünk pusztán kivagyiságból! Istállózó tartásnál természetesen alapvető dolog az állatok jártatása.
Gyermekeink baleseteinek megelőzésére néhány jó tanács. Az állathoz mindig hangjelzéssel közelítsünk. Nem szabad hirtelen lehajolni mellette. A gazda jelenléte nélkül ne menjünk oda hozzá. Kantár nélkül az állatot nem szabad vezetni, vezetéskor a ló vállmagasságában álljunk, és a zabla alatt legfeljebb 15-20 centiméter hosszú száron vezessük. Az állatok között ne vakmerősködjünk, de magatartásunk legyen határozott. Bánjunk velük nyugodtan, türelmesen!