Szerelemserkentő sarkantyúka

Az egynyári növény Peruból származik, onnan hozták át Európába a spanyol hódítók. A kertek álomvirágának nevezik, mert alig igényel gondozást, elhullatott magjairól a következő évben is elszaporodik. A biokertészek azért ragaszkodnak hozzá, mert ha a gyümölcsfák tövébe vetik, távol tartja a vértetveket, sőt a krumpli és a paradicsom között is elriasztja a kártevőket. Kecses virágai lehetnek aprók, nagyok, szimplák vagy teltek. Általában sárgák, illetve narancsszínűek, sőt akadnak már vörösek és kétszínűek is.
Magját április közepén vessük. Így már májustól elkezd virágozni, egészen októberig. Általában szegélynövényként vetik, ám balkonládában is mutatós. Van, aki nem csupán a szépségéért veti, ugyanis a növény minden föld feletti része ehető. Leveleit pikáns, fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják a perui konyhákban. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet; sajtokkal, salátákkal fogyasztják. Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Nyersen az igazi, sütve, főzve vagy szárítva aromája elvész.
A sarkantyúka gyógynövény is: antibiotikus és vérképző hatású. Leginkább fertőtlenítőként, antibiotikumként használják. Magja tartalmaz olyan antibiotikumot, amely elpusztítja a légzőszerveket megtámadó baktériumokat, teákba és borogatásokba teszik. Magjainak kivonatát erősítőszernek, szerelmi serkentőnek tartják, és hajápolásra is használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.