Élteti őket az állatfarm

Vett egy lepusztult tanyát a kilencvenes évek elején, és felújította. Kárpótlási jegyből 52 hektár földet is vásárolt, megműveléséhez traktort és minden felszerelést beszerzett. Lovakat – két sárgát, egy almásderest meg két pónit – kedvtelésből gondoz. Az általános iskola elvégzése után Mezőhegyesen lóápolónak tanult, majd versenylovas lett belőle. Budapesten, a galopp-pályán is dolgozott pár évig, míg egy edzésen balesetet nem szenvedett.
– A szüleimnek is volt lovuk. Amikor Pestről hazajöttem, vettem lovakat. Rengeteg takarmányt megesznek, sokba kerülnek, de ha kimegyek az udvarra, gyönyörködöm bennük. Nem iszom, nem dohányzom, ez az egyetlen szenvedélyem – magyarázza.
A Gyulai Húskombinátban huszonnyolc évet dolgozott tehergépkocsi-vezetőként. Békéscsabán lakott, ott sem tudott meglenni jószágok nélkül, de az önkormányzat felszólította, hogy olyan sok állattal a városban nem foglalkozhat. Ekkor költözött a tanyára. Háromszori szívinfarktus után, hetvenhárom éves fővel ma is dolgozik. Azt vallja, ha nem tarthatna állatokat, már nem élne.  A lovak jászlában nagy, fekete, csavart szarvú kecskebakot pillantunk meg.
– Ez itt Szörnyeteg. Mindenki fél tőle, mert nagyon csúnyán tud nézni – mondja a gazda, és egy kis bajlódás árán lehajtja a jászolból a bakot.
Benézünk a takarmányosba.
– Ennyi gabonám van – mutat a nem túl nagy halomra. – A nagy szárazságban a kalászos hektárja most nem adott húsz mázsát. A kukorica a homokos földben kisült, nem térül meg belőle a ráfordítás költsége sem. Évente ötszáz mázsa takarmányt esznek meg a jószágok, ez pedig csak kétszáz. Ötezer forintos kukoricát nem tudok megvenni, muszáj megritkítanom az állományt.
Most huszonhét anyakocát és hozzájuk két apaállatot, tizenhat anyabirkát, tizennyolc anyakecskét, öt lovat, rengeteg baromfit tartanak, háromszáz állat él a tanyaudvarban. Hogy a gazdaság mekkora bevételt hoz, nem számolják, hiszen elsődleges céljuk a család ellátása hússal. Öt gyermekük van, kilenc unokájuk és három dédunokájuk.
– Hogy mit hoz a jövő? Kicsit félek tőle – mondja búcsúzóul a tanya kapujában. – Tavaly még hetven anyakocát tartottam, mára húszat eladtam belőlük, és további hússzal csökkentem az állományt. Most adtam túl százhuszonhat süldőn és nyolc lovon. Kecském is nyolcvannál több volt, de alig maradt belőlük. Az állatoknak most nincs értékük. Kétszáznál alig több a hízó kilója, miközben ötezer forintos kukoricával etetjük őket.
Csak búcsúzáskor veszem észre, hogy az egész tanyát muskátlik díszítik. Jól találják magukat a házigazda szeretetében.