Fejedelmi fácánoskert

Ebben a Pest megyei, takaros sváb faluban él ma, s portáján jó háromszáz madár csicsereg, kotkodácsol, kattog, hápog. Kedvencei a fácánok. Mivel nemigen kotlanak el, a tojásokat pótmamákra bízza. Ezért tart egzotikus madarakat, selyem díszbaromfit, cochin dísztyúkot is. A leggyakrabban előforduló fácánfajoktól kezdve az igazi ritkaságokig apránként vásárolta össze állományát. Nem sajnált időt és pénzt, hogy eljusson egy-egy sikeres külföldi tenyésztőhöz, ahol azután számtalan mesterfogást sikerült ellesnie. Elsősorban német minta alapján építette fel fácánosát, amelyben fejedelmi körülmények között élhetnek a különféle díszes tollazatú kapirgálók, így többek között arany-, gyémánt-, füles és királyfácánok.
Nem is olyan régen, a nyolcvanas évek elején egy dunántúli állami gazdaságban próbálták meghonosítani a királyfácánt, reménykedve benne, hogy egy-egy színpompás, akár két méternél is hosszabb farkú királyfácán kakas elejtése felejthetetlen élményt nyújt majd az odalátogató nyugati bérvadászoknak, illetve az akkori politikai vezetőknek. Sajnos, a próbálkozások hamvukba haltak – nem úgy, mint az akkori Csehszlovákiában meg Franciaországban, ahol napjainkra évente több tízezer ilyen madarat tenyésztenek s engednek szabadon a vadászidény kezdetekor. A királyfácán őshazája Kína, ahol vadászata következtében hatalmas területekről már kipusztult. Nemcsak a kínaiakat igézte meg a színpompás madár, hanem az odalátogató külföldieket is, például a híres világutazót, Marco Polót is, aki hazavitt néhány példányt. Sikeresen szaporították, ám példányai idővel nyomtalanul eltűntek. A külvilágtól elzárkózó Kínából nehezen kerülhettek ki élő állatok, ezért az európaiaknak több mint hatszáz évet kellett várniuk, hogy újra ilyen állatokat hozhassanak az öreg kontinensre. Történt ugyanis, hogy egy rendkívül jó diplomáciai érzékkel megáldott angol üzletembernek, John R. Reevesnek sikerült kicsalnia a kínaiaktól néhány tenyésztésre megfelelő madarat, ezek képezik a mai európai állomány őseit. Reeves érdemeinek az utókor úgy állított méltó emléket, hogy a királyfácán tudományos és angol elnevezése rá utal: „Syrmaticus reevesi”, illetve „reeves pheasant”.
E fácánfaj ősi élettere az örökzöld, növényzetben gazdag, ligetes terület, de a magas füvű réteken, sőt a tölgyesekben is előfordul. Míg a vadonban párban él, napjainkban a céltudatos tenyésztői munka során olyan tulajdonságú kakasokat válogattak ki, melyeket nyugodtan lehet három tyúkkal is gazdaságosan tenyészteni. Szénási Gábor igazi újító, vállalkozó szellemű férfi, aki a fácántenyésztést nem egyszerűen hobbinak tartja, az érdeklődőkkel megpróbálja minél jobban megismertetni ezeket a madarakat. Szívesen elbeszélget azokkal, akik komolyabban foglalkozni szeretnének ilyen állatokkal, tapasztalatait örömmel átadja. Szükség is van a segítségnyújtásra, hiszen díszfácán-tenyésztésünk egyre jobban lemarad még a kelet-európai színvonaltól is, a benne rejlő lehetőségek kiaknázatlanok. Egyes fajok, így például a királyfácán tenyésztése komoly bevételhez juttathat egy-egy családi gazdaságot, más fácánfajok pusztán hobbimadárként szerezhetnek örömöt a díszmadártartók portáján.