Lángelő mobilkemencéből

Ma ismét egyre több helyen kínálnak hordozható kemencében sütött kenyérlángost. Annyi köze van az olajban sütött lángoshoz, hogy mindkettő tésztából készül. A végeredmény azonban egészen más. Magam is kóstoltam, szívesen kínált vele két megnyerő fiatalember. Benkő László szakács és Sípos Róbert pékmester tősgyökeres hódmezővásárhelyi. Társultak, s úgy tervezik, hosszabb távon a kenyérlángos adja majd megélhetésüket.
Kemencéjük formája a hajdani búbos kemencéket idézi – csakhogy szállítható. Négy markos legény kell a kétmázsás építmény utánfutóra emeléséhez, s aztán oda mennek, ahová csak akarnak. A párosból Benkő László a kemencefelelős.
– Vasváz, agyagból készült sártapasztás, meszelés – mutatja a maguk gyártotta, elölfűtős alkalmatosságot. – Keményfával fölhevítjük, majd kihúzzuk a parazsat, aztán jöhet a tészta. Rátesszük a belső ajtót, népiesen mondva az előtét, aztán hadd süljön. A kemencét takarékosan alakították ki őseink. A lényeg, hogy minél nagyobb utat tögyön mög benne a láng – magyarázza ízesen.
– Kovásszal dagasztunk, úgy, mint nagyanyáink tették valamikor – kapcsolódik a beszélgetésbe a pékmester. – Így aztán termékünk az E­adalékokat nem ismeri. Előző nap kovászolok, másnapra megkél a tészta. Itt, a fabódéban kiporciózom, készen kapom vissza Lacitól, s máris továbbadom az éhes vendégnek.
Most ötlik csak szemembe az étlap, amelyet Nagy-Magyarország térképére írtak fel, hiszen a határon túli területeknek megvannak a maguk specialitásai, tájnyelvi változatai. A felvidéki pompost például tejföllel, juhtúróval, pörccel és hagymával ízesítik. A dunántúli lángelőhöz tejföl, hagyma, zöldpaprika és húsos szalonna jár. Az alföldi csikóslángoson tejföl, hagyma, csípős kolbász és zöldpaprika díszeleg. Az erdélyi lapótya savanyú káposztával, húsos szalonnával, tejföllel és hagymával készül.
Az egyen-szalmakalapot öltött páros nemcsak üzletet lát a lángossütésben. Az iskolákat járva több száz gyermeknek okoztak már örömet és a tésztadagasztás által kézzelfogható élményt. Népnevelés, hagyományőrzés ez, no és egy olyan életforma felidézése, amikor még sokkal többet adtak a tisztességre és a becsületre, mint manapság. De nekik is meg kell küzdeniük az agyonadminisztrált és az uniós előírásokat túllihegő hazai hatóságokkal.
– Látja ott, szemben azt a pizzakemencét? – mutatja egyikük. – Ahhoz sokkal gyorsabban és egyszerűbben kaptak engedélyt, mint mi a lángossütő kemencénkhez. Az ÁNTSZ jobban örülne, ha büfékocsiból, s nem fabódéból árusítanánk – békétlenkedik a pék –, mint ahogyan az én fejemen is szívesebben látnák a péksapkát a szalmakalap helyett. Szerintünk meg fontosabbak a hagyományos magyar ételhez jobban illő kellékek.
A kereskedelmi és vendéglátó tanfolyamon szerzett bizonyítvány előfeltétele a sütésnek. A higiéniát és a minőségbiztosítást szolgáló HACCP rendszerrel is tisztában vannak. Mivel a hagyományos, adalékanyagoktól mentes élelmiszereket egyre inkább keresik az emberek, bíznak a jövőben. Ötlettel és szorgalommal teremtenek maguknak megélhetést, illik hát rájuk közmondásunk: mindenki saját szerencséjének a kovácsa.