Mézmosás

Az idén a méhészek többsége csapdában érzi magát. Az év első nyolc hónapjában, április végétől számítva csupán hat hétig tartott az idei hordás. Aztán jött három hónap szaharai forróság. Kisült minden, s ezzel a „méhlegelővel" a máshoz szokott méhecskék bizony nem tudtak mit kezdeni. A méhészek se nagyon, akiket ráadásul sújt a magyar átok is. Az összefogás hiányát külön-külön elismerik ugyan, ám a lehetőségeket mégsem használják ki. Kihasználják viszont az egy szál magukban hadakozó méhészeket az eszköz- és gyógyszerforgalmazók éppúgy, mint a nagybani mézfelvásárló cégek. Előbbiek drágán adják nekik, utóbbiak pedig olcsón veszik tőlük a portékát. Így aztán marad a turáni átok nyugtázása, no és a panaszok özöne.
Az élelmiszerbotrányok idei sorába szervesen illeszkedett a mézhamisítási ügy is, ami a hazai médiában mindössze bő egy hétig volt téma. Majd minden következmény nélkül elhalványult ez is. Egy tétova országban persze az lenne a különös, ha éppen a „dongósok" lógnának ki a sorból. A méhészek egy bizonyos, megnevezett kereskedőre dühösek mézük hitelének rontásáért, az illető viszont ország-világ előtt kijelentette: ő hozott anyagból dolgozik és passz… Különben is: hitelrontásért ő maga fontolgatja a bírósági feljelentést a botrányt kirobbantó egyesület ellen. Mindenesetre a mézmosás képében megjelenő pénzmosás – idézem Nagy István pécsi méhész sziporkáját a Méhészet szaklap szeptemberi számából –, ahogy mondani szokás: ügyes!
Kérdés, mennyiben erősíthetik az egyes tudós szakértők által hamisítottnak nevezett, ám az érvényben lévő szabályozásnak megfelelő, tehát jogilag rendben lévő mézünk jó hírét a nemrég szövetségre lépett mézlovagrendek. Pillanatnyilag öt ilyen, díszes palástot öltő testület van az országban, hazai berkekben a magyar méz megismertetését és a kulturált mézfogyasztás népszerűsítését tűzték zászlajukra.
A méhek erről mit sem tudnak. Szorgosék ilyentájt összehúzódnak, s készülnek a télre. Gazdáik segítenek nekik. Csóka György bajai méhész szerint hét feltétel kedvező együttállása szükséges a sikerhez. Legyen jó méhanya, többségében fiatal méhek induljanak a télbe, az éléskamra, valamint a lépek nyújtsanak biztonságot, az atkák száma közelítsen a nullához, a fészek adjon meleget a hideg napokban is, s végül idegenek, például a kéretlen vendégnek tartott egerek és cinkék ne zaklassák nyugalmukat. Ha a méhek e kívánságai teljesülnek, akkor lehet csak esély tavasszal a reményteljes újrakezdésre. Ebben rejlik a biológia csodálatos csapdája. Az élet élni kíván, a méhek gyűjteni, a méhészek meg reménykedni.