Repülő drágakövek

A kalitkákban, röpdékben javarészt az ausztrál trópusokról származó Gould-amandinák élnek. Ezeket a díszpintyeket John Gould nevezte el szép felesége tiszteletére. Amandináknak nevezzük a díszpintyeknek azon alcsaládját, melyek csőre erősebb, kúposabb, mint a család más tagjaié. Legközelebbi rokonaik a verebek, a szövőmadarak és a pintyfélék.
A Gould-amandinák Ausztrália északi területein élnek, ahol az évszakok változása szerint vándorolnak, akár hétszáz kilométert is megtesznek. Mindez csak az elmúlt időben derült ki, ezért a díszmadártenyésztők, azt gondolva, hogy helyhez kötött, lusta madarakról van szó, gyakran kis kalitkában tartották őket. Ilyenkor könnyen elhíztak, ezért nehezen szaporodtak. Költési idejük eredeti élőhelyükön az esős időszakban, a termeszek rajzásával esik egybe, s ilyenkor fiókáikat ezekkel a „fehér hangyákkal” etetik. Természetesen a ceglédberceli tenyésztő ilyen csemegével nem tud szolgálni, viszont vesz nekik gyárilag készített, száraz lágyeleséget, ami tartalmazza a fiókaneveléshez szükséges különféle tápanyagokat.
Ma ez a madárfaj háziasítottnak számít, többféle színváltozata is elterjedt. Japánban és Dél-Afrikában már néhány évtizeddel ezelőtt hatalmas madártenyésztő telepeken szaporították őket, ugyanis Ausztráliából nem volt szabad kivinni e madarat. Először a fekete kontinensen jelent meg egy telepen kék színű madár, amelyet számtalan színváltozat követett. A madarak drágák voltak, ezért a tojásokat elvették tőlük, és dajkamadarakkal, japán sirálykákkal keltették ki és neveltették föl.
Körülbelül húsz évvel ezelőtt elvakult állatvédők fogságban tartott és tenyésztett amandinákat eredeti élőhelyükre szállítottak, és szabadon engedték őket, nem gondolván, hogy betegek is lehetnek. A kieresztett madarak légzsákatkát hurcoltak magukkal, ami ismeretlen volt a természetben élő állatok közt. A betegség viharos gyorsasággal terjedt, kipusztítva a még fellelhető állományt. Akkoriban már felvirágzóban volt a madarászturizmus, aminek lényege, hogy messziről, Japánból vagy akár az Egyesült Államokból a díszmadarak szerelmesei elzarándokoltak tanulmányozni kedvenceiket a természetben is. A madarászok számára létesített szállodák a ragály miatt csődbe mentek, hiszen a turisták elmaradtak. Ausztráliában több alapítvány hatalmas pénzösszegeket ajánlott fel annak, aki felfedezi a légzsákatkák természetes ellenszerét. Megoldás még nem született, így napjainkra ez a színpompás madárfaj a kihalás szélére sodródott. Remélhetőleg hamarosan felfedezik a kórokozó természetes ellenszerét, s újratelepíthető lesz az állomány. Akár a ceglédberceli madarak is részt vehetnek ebben a nem mindennapi küldetésben.