Sövényzugoly a kertben

Az úgynevezett szabályos sövényt egységesen kezelt növények együttese alkotja, amelyet rendszeres nyírással tartunk karban. Jellemző példája ennek a közkedvelt fagyal (Ligustrum), de mezei juharból (Acer campestre), gyertyánból (Carpinus), tujákból és álciprusokból is nevelhetünk ilyet. A virágos cserjék díszítőértéke a nem szabályos sövényformában érvényesül jól. Az egy növényfajból álló növényfal egyes egyedeit azonban itt nem ültetjük olyan sűrűre, mint a szabályos sövényhez. Nem is egységesen metsszük őket, hanem úgy, mintha önálló növények lennének. Persze kevesebb metszést is igényelnek. Többek között spireából (Spirea), gyöngyvirágcserjéből (Deutzia), aranyfából (Forsythia), mályvacserjéből (Hibiscus syriacus), illetve örökzöld magyalból (Ilex) nevelhetünk ilyet.
A sövénynek szánt cserjék létesítésére is az ősz a legalkalmasabb időszak. Erőteljes, szép növekedést, formás sövényt akkor kaphatunk, ha a csemetéket 40-60 centiméter mélyen megforgatott, tápanyaggal (szerves trágyával) jól föltöltött talajba ültetjük. Szabályos sövény telepítéséhez az ültetési távolságot 20–40 centiméterre jelöljük ki, a növény termetétől függően. (A kijelölést és majd az ültetést is zsinór mellett végezzük, így lesz szép egyenes.) Dönthetünk kétsoros telepítés mellett is, ez esetben 30-40 centiméteres sor- és ugyanekkora (vagy esetleg valamivel kisebb) tőtávolságra ültessük a sövénycsemetéket. Ez kétségtelenül kétszeres telepítési költséggel jár, de így szebb, széles és tömött sövényfalat alakíthatunk ki. A nem szabályos sövény létesítéséhez, ahol a növény természetes növekedését sokkal inkább hagyjuk érvényesülni, nagyobb tőtávolságot válasszunk: 60–80 (esetleg 100) centimétert, attól függően, hogy milyen termetű lesz majd a most elültetetett sövénycsemete.
Mindkét sövényfaj telepítésekor fontos, hogy a csemetét igen erősen metsszük vissza, mert csak így nevelhetünk gyökerétől a csúcsáig zárt, sűrű ágú sövényt. A gyökerét ne csipegessük fölöslegesen, a beteg, sérült részeket vágjuk vissza az ép, egészségesig.
Most is virít a mályvacserje. Nem szabályos sövényben jól mutat a közkedvelt mályvarózsa, szakszerűbb nevén: a mályvacserje. Különös értéke, hogy júliustól gyakran az első őszi fagyokig, azaz a nyár végi virágszegény időszakban is nyílik. Tápanyagban gazdag talajt, napos, meleg fekvést igényel, de kevesebbel is beéri; kedvezőtlenebb viszonyok között is elfogadhatóan fejlődik. Sövényben csak június közepéig nyírjuk, hogy kinevelhesse a virágot hozó hajtásait. Tavasszal csak az elöregedett ágrészeket vágjuk ki a bokrából.