Üzenjük

Szilvabetegség jeligére
Olvasónk hat éve telepített, 27 darab Besztercei szilvafája látszólag szépen fejlődik, de még egyetlen szem gyümölcs sem érett be rajtuk. A kőkemény termések a várható fele nagyságára nőve megkékülnek és lehullnak. Néhány gyümölcsön mézgakiválás (gyöngyösödés) is mutatkozik. A tünetek valóban utalhatnak vírusfertőzésre, de arra az is jellemző, hogy a leveleken, később a terméseken és a magok csonthéján is elmosódott szélű, zöldessárga, gyűrűs rajzolat látható. Ha ezek a tünetek jelentkeznek, akkor sajnos folyamatosan leromlik a fa, és ezen átoltással már nem segíthet. A vírus ugyanis, ha bekerül a fa nedvkeringésébe, ott továbbszaporodik. A fertőzött fa folyamatosan legyengül, és fertőzési forrássá válik. A vírus terjedhet a virágporral, szívogató kártevők (levéltetvek, darazsak, atkák) által, átvihető kerti szerszámokkal (ásóval, oltókéssel, metszőollóval), ezért általában javasolják a fák kivágását és megsemmisítését. A beteg fák helyét tanácsos néhány évig pihentetni, legjobb a kiásott gödröket nyitva hagyni, hogy a napsugárzás és a téli fagyok fertőtlenítsék a talajt. Semmiképpen sem ajánlható, hogy a helyükre bármilyen csonthéjas gyümölcs fáját ültessék, mert azok ugyanúgy fertőződnek a vírussal. A kivágás előtt – még vírusos tünetek esetén is – érdemes azonban átnézni a fákat, hiszen lehetnek olyan egyedek, amelyek a fertőzés ellenére is egészségesek maradnak. Az ilyen fákból – spontán rezisztencia következtében – értékes, új, betegség-ellenálló fajták alakulhatnak ki, amelyek talán továbbszaporításra is érdemesek.
A levelében megírt tünetek több betegségre is utalnak, ezért azt javasoljuk, hogy szakemberrel is nézesse meg a fákat. A gyümölcshullást ugyanis okozhatta az aszály, a mikroelemhiány, illetve a poloskaszagú szilvadarázs kártétele. Utóbbi esetben a tömegesen lehullott szilvák zöldek maradnak, a gyümölcshús a kártevő ürülékével szennyeződött. Tápelemhiány esetén előfordulhat kényszerérés, a lehullott termések színeződhetnek, de nem olyan szederjesek, mint a vírusfertőzöttek.

Berényi Györgyné, Szeged
A mezei zsurló, mint régi neve is mutatja (súrlófű), magas kovasavtartalma miatt alkalmas edények kisúrolására. A növényi szövetekbe beépült kovasav megkeményíti a sejtfalat, ami a kórokozók és a kártevők behatolása ellen bizonyos védelmet ad a növényeknek. A növény hajtásainak forrázata (1 kg friss vagy 15 dkg szárított növény 10 liter vízhez) hígítás nélkül ajánlható vetőmagvak áztatására és a vetőágyak beöntözésére a palántakori betegségek megelőzésére. A főzet jó rügypattanáskor a fák lemosó permetezésére is növényerősítő adalékként, önállóan vagy a permetszerekkel együtt kijuttatva.