Hazahívó hársmézillat

Lecseng lassan a világfajták divatja, s a borisszák is belátják, hogy az ízes magyar ételek mellé testesebb hazai ital dukál – legalábbis ezt remélik az egri borvidéken. Sokan bíznak abban, hogy a hungarikumnak számító nedűk visszanyerik becsületüket.
– Egy olyan törékeny hercegkisasszony, mint, mondjuk, a pinot noir, hogyan is állná meg a helyét egy kiadós magyaros fogás mellett? – kérdezi Hagymási József egri borász. Ha valaki, hát ő tudja, milyen az, amikor az étel és az ital harmonikusan összesimul, hiszen mielőtt megalapította volna saját pincészetét, a Gundel étterem főborászaként is belekóstolt a szakmába. Esküszik rá: a borozgatás kultúrája nem ott kezdődik, hogy méregdrága külhoni nedűket hörpölünk, holott bikavért vagy épp kadarkát is ihatunk.
– Amikor először tettem becsületes borospoharakat az asztalra, mindenki megmosolygott – meséli első élményeit abból az időszakból, mikor megnyitotta pincéjét „Európa legnagyobb kocsmájában”, azaz az egri Szépasszonyvölgyben. Hajdan a völgyben bevett dolog volt, hogy vastag falú vizespohárban tolták az italt a vendég elé; igaz, a turista sem igen válogatott, hiszen vagy édes vöröset vagy szagos fehéret rendelt. Manapság azonban egyre igényesebbek a pincelátogatók, s a rátermett fiatal borászok közül is egyre többen települnek le a völgybe.
Hagymási József persze nem csupán elméletben dicséri a jellegzetes magyar fajtákat, ültetvényei egy része ugyanis Egerszólát határában húzódik. A helyi borlovagrend tagjaként maga is sokat tett azért, hogy az egykor igen népszerű egerszóláti olaszrizling visszanyerje becsületét. A „divatteremtés” persze azzal kezdődött, hogy neves borászok – például Gál Lajos vagy a költői nevű itókáiról is ismert Lőrincz György – fantáziát láttak az olaszrizlingben. Mára ott tartanak, hogy lassan sikk lesz fővárosi művészkörökben belépni az Eger melletti falu borlovagjainak sorába – erősíti meg Fejes Sándor szóláti hegybíró: Jordán Tamás, a Nemzeti Színház direktora meg Bodrogi Gyula, a Nemzet Színésze után idén Hollósy Frigyes színművész is felöltötte náluk a talárt.
A méltatlan feledés homályából igyekeznek kiemelni a debrői hárslevelűt is. A tokaji után ez lett a második magyar eredetvédett bor, melynek készítését három éve szabályok bástyázzák körül – bizonygatja Virág István. A szőlész, aki egyben a feldebrői hegyközség elnöke, azt reméli, hogy lassan az árak is tükrözik a javuló minőséget. Korábban boldog-boldogtalan ezen a néven árulta fehérborait, a védettség azonban kiszűrte a „kalandorokat”. Ma mintegy háromszáz hektáron termelik Feldebrő és Verpelét határában a hungarikumnak számító, hazánkban őshonos hárslevelűt, melyből hársmézillatú, testes bor készül. Abban megoszlik az ínyencek véleménye, hogy vajon csak desszertekhez illik-e ez a félédes fehér, avagy nyugodtan hörpölhetjük szárnyashúsokból készült fogásokhoz is, az azonban biztos, hogy kellemes meglepetéseket tartogat ez a magyar fajta is. Annál is inkább, mert az idei évjárat ígéretesnek látszik: a szőlőszemek szépen aszúsodnak, s ez különleges aromát kölcsönöz a debrőinek.