Kié a legszebb kert?

A kiállítás színfoltjaként a helyi Bethlen Gábor Szakképző Iskola is előállt termékeivel, az óvodás és kisiskolás közösségek pedig őszi kompozícióikat hozták el.
Baráthné Bátai Beatrix, a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetsége elnökségi tagja elmondta, hogy Soprontól Debrecenig az országban 240 kertbarát kör működik, mintegy 20-22 ezer taggal. Sajnálatos, hogy a kertbarát körök nem nagyon ismerik egymást, az országos szövetségnek éppen az az egyik feladata, hogy segítse a hiányzó kapcsolatok létrejöttét. Annak is örülni kell, hogy a kiállítók között megtalálhatóak az óvodák, az iskolák is, ugyanis a kertbarát mozgalomban elkelne több fiatal.
A gyomaendrődi kiállítás egyik résztvevője, a szarvasi Tessedik Kertbarát Kör volt az országban az első fecske: 1959-et írtunk, amikor megalakult. Kiállításán palackozott borokat is láthattunk. Több évtizede minden áprilisban zsűriztetik a boraikat. Az utóbbi időben a szarvasi kertbarátok nemcsak saját borversenyeiken vállalják a megméretést, eljutnak a megyei borversenyekre, még Várpalotára is. Az Alföldön – és Szarvason különösen – nagy hagyománya van a szilvának, a szarvasi kertbarátok több fajtáját is bemutatták. Szeptemberben tizedszer tartották meg a szilvanapokat. Sokáig a kertbarát kör rendezte, az idén – a résztvevők egyikeként – tagjai lekvárt főztek és pálinkát kínáltak.
Gombkötő Sándor alelnöktől és Hajdú Pál titkártól megtudtam: a kertbarát kör megalapítását annak idején Szalai Mihály, a Halászati Kutatóintézet akkori vezetője pártfogolta. A huszonöt alapító közül ma már csak ketten élnek: Benke György és Kondacs Mihályné. A kör tagjai a szakmai vezető segítségével állítják össze éves programjukat. Ősztől tavaszig kéthetente találkoznak: kora tavasszal metszési bemutatót tartanak, később az időszerű növényvédelemről tájékozódnak, ősszel pedig a betakarítással, a szürettel, a borkezeléssel foglalkoznak. Minden találkozó jó alkalom a hölgyeknek receptek cserélésére, a férfiaknak pálinkakóstolásra. Az idén negyedszer hirdették meg a kertszépségversenyt, november végén pedig hagyományos disznótort tartanak. A legtöbb tagot a kilencvenes években számlálta a kör, az akkori százharmincból mostanára nyolcvanan maradtak. A kondorosi és a gyomaendrődi kertbarát körön kívül jó a kapcsolatuk a békésszentandrásiakkal, a várpalotaiakkal és újabban a makóiakkal. A kondorosiakkal és a gyomaendrődiekkel minden ősszel közösen rendeznek szüreti kiállítást, minden évben más-más település a házigazda. Három éve tagjai a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének, mely minden hónap utolsó csütörtökén tart szakmai megbeszélést Budapesten.
Persze Szarvason is gond, hogy már az ötven-hatvan évesek is fiatalnak számítanak a kertbarátok között. Jöhetne az utánpótlás, sajnálatos lenne, ha néhány évtized múlva lassan megszűnnének a kertbarát körök, hiszen értékes szakmai ismeretekkel vértezik fel tagjaikat. Mint ahogy Várfi András, Gyomaendrőd polgármestere is utalt rá: a kertkultúra általános kultúránk szerves része, tehát eltűnésével kultúránk szegényedne.