Pőre póré

Gyógyító hatását már az ókori egyiptomiak, rómaiak és görögök is felismerték: köhögés ellen meg vízhajtóként használták. Kénes illóolaj-tartalma révén jótékonyan hat az emésztőszervekre. Sok értékes táplálóanyagot tartalmaz: többek között A-, B1-, B2- és C-vitamint, káliumot és vasat.
A póréhagymát felhasználás előtt alaposan meg kell mosni, mert levélrétegei között homok gyűlhet össze, a külső rétegét el kell távolítani. A pőrére vetkőztetett pórét több ételhez is vöröshagyma helyett használják, de önálló étel, például krémleves is főzhető belőle. Főleg nyersen fogyasztjuk, salátákban, szeletelve megsütve, párolva köretnek is elkészíthetjük.
A legtöbben piacon, boltokban vásárolják ezt a kosárból égimeszelőként kinyúló zöldséget, pedig érdemes megpróbálkozni termesztésével a konyhakertben is.  Nem kényes növény, a hideget jobban tűri, mint a vöröshagyma. Talajban nem válogatós, de azért a tápanyagban gazdag, laza földben növekszik szép hosszúra. Fényigényes, az árnyékot nem viseli el. Ha kevés a csapadék, rendszeresen öntözni kell. Van, ahol palántáról szaporítják, nálunk általában a helyre vetéses technológia terjedt el. Március elején vetik, széles sortávolságra, legalább 50 centiméterre, hogy könnyen lehessen töltögetni. Ritkításkor 8-10 centiméteres tőtávolságot hagynak meg. Rendszeresen gyomlálni és kapálni kell, közben pedig töltögetni, hogy minél hosszabb legyen fehér színű, ehető része. A hideget kevésbé tűrő fajtákat ősszel takarítják be, míg a télállókat tavaszig lehet szedni.